A mezőgazdaság birtokszerkezetének
változása Gyulavári András A mezőgazdaság legősibb, alapvető termelőeszköze a termőföld, amely Magyarország sajátos talaj és éghajlati viszonyai között, mindig különös jelentőséggel bírt. A magyar nép története, élete, kultúrája, szorosan összefügg a földműveléssel, a földtulajdon és birtokviszonyokkal. A fentiekből következik, hogy az aktuális politika és társadalmi berendezkedés közvetlen hatást gyakorolt a tulajdoni és használati viszonyokra. E rövid bevezető után tekintsük át a jelentősebb földbirtokpolitikai
fordulatokat Szarvas városban és környékén több mint 50 év tükrében. Az
események, az adatok és tények kommentár nélkül kerülnek leírásra, a következtetések
levonása és bármilyen értékelése az olvasóra van bízva. Az 1945-ös földreform során kialakított tulajdon- és birtokviszonyok
az 1945 évi vi. tv. cikk alapján. 1. sz. táblázat
Megjegyzés: A teljes terület 40673 ha. Örménykút, Kardos /lásd: Szarvas/ A táblázatból megállapítható, hogy kiosztásra kerül összesen 5470 ha
szántó terület 1896 tulajdonos részére, ami a teljes szántóterület 13
%-át érinti. A földreformmal nem érintett 35203 ha területen (87 %) 6354 tulajdonos gazdálkodik, az átlagos birtoknagyság 5,5 ha (9,5 kh), ami az adott időszak jellegzetes középbirtoka Szarvasnak. Összességében 1947-ben a földreform befejezése után 8250 tulajdonos birtokában van 40673 ha földterület 4,9 ha-os átlagos birtoknagyság mellett. Megjegyezni kívánom, hogy az 1991-es kárpótlási törvény kiindulási adatait túlnyomó részben az 1947-es tulajdonviszonyok képezték. Az állami és szövetkezeti tulajdon térhódítása, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakítása 1947-ben vizsgálva a tulajdoni formákat a termőterületek túlnyomó része
magántulajdonban van. Feltétlen említést érdemel mint állami tulajdon
a Mezőgazdasági Tanintézet Bikazugi területe, mint tangazdaság 233 ha
nagyságban. A sajátos intézkedések eredménye, hogy 1952-ben 7002 ha állami terület
alakul ki, megalapozva az ÖKI, HAKI és a Szarvasi Állami Gazdaság törzsterületeit. A tisztánlátás érdekében meg kell ismerkedni egy sajátos jogintézménnyel
a szövetkezeti földhasználat fogalmával. A mezőgazdasági szövetkezeteket
földhasználati jog illette meg: A szövetkezeti mozgalom folyamatos megerősítése érdekében további állami földeket is a szövetkezet részére használatba adtak. A szövetkezeti földhasználat a fentiek alapján egészen 1992-ig tagi földekre, állami földekre és szövetkezeti tulajdonú földekre terjed ki. A közismert 1967 évi IV. tv. amely az egységes tulajdon és használat érdekében létrehozza a "kötelező" földmegváltás intézményét. Ezen túlmenően természetesen lehetősége volt a szövetkezetnek a PTK szabályok szerint is földtulajdont szerezni. 1952-1959-ig kisebb nagyobb megtorpanásokkal de folyamatosan növekszik az állami tulajdonok és a szövetkezeti használatú termőterületek nagysága. 1959-ben ismét nagy horderejű politikai döntés születik, amelynek értelmében
meg kell teremteni egy kizárólag nagyüzemi alapokon nyugvó, szocialista
tulajdonviszonyokon alapuló magyar mezőgazdaságot. A döntés jogi alapja
az 1959. évi 24. sz. tvr. közismert nevén a nagy földrendezési törvény.
A fentiekben megjelölt jogi szabályozás, továbbá a később hatályba lépett
1967. évi III. tv. (szövetkezeti 2. sz. táblázat
A táblázat kiegészítéséhez még néhány további adat: Az 12645 ha állami föld túlnyomó részben a Szarvasi Állami Tangazdaság, ÖKI, HAKI kezelésében áll.Az 27018 ha szövetkezeti használaton 7 mezőgazdasági szövetkezet és 2 szakszövetkezet osztozik. A fentiekből látható, hogy a termőterület 97 %-át 12 nagyüzem birtokolja. Kárpótlás és privatizáció 3. sz. táblázat
Az 1991. évi XXV. tv. alapján beindított kárpótlási folyamat, továbbá
az 1992. évi II. tv., valamint a csatlakozó privatizációs jogszabályok
teljes egészében felszámolják a monolitikus állami és szövetkezeti tulajdont. 4. sz. táblázat
A táblázat a teljesség igénye nélkül készült, mivel az ingatlannyilvántartás jelen jogi szabályozás alapján a földhasználati viszonyokat nem tartja nyilván. A táblázat adatait a gazdajegyzők és a földhasználók szolgáltatták saját nyilvántartásuk alapján. E rövid értekezésben felsorolt számok és tények nyilván nem adnak teljes
képet a félévszázados földbirtokpolitikai folyamatokról, csupán azok lényegére
igyekeznek rávilágítani, bemutatva az agrárágazat alapvető termelőeszközének,
a termőföldnek tulajdoni és használati viszonyait 50 év tükrében. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||