... a gazdák életmódja jár a legkö- Cicero Dr. Molitorisz Pál Szőrhalom Jelentéktelen, gazzal benőtt alacsony, mintegy ember magasságú kunhalom a Kisszénási Vasútállomás közelében, attól délkeletre közvetlenül a vasúti sínek mellett. Anyagát jórészt elhordták, csak a középső része maradt meg egy régi háromszögelési pont betonjelével. A környékbeli tanyák lakói sem fekvését, sem nevét nem ismerik. E halomról
kapta nevét. Északi oldala Kardoshoz, a déli oldala Nagyszénáshoz tartozik,
de közvetlen közelében van a csabacsűdi határ délkeleti és a kondorosi
határ nyugati sarokpontja, a csabacsüdi határ délkeleti részén lévő legelő,
a vasúttal párhuzamos dűlő, illetőleg a legelőn áthúzódó csatorna.
A parcellázások A múlt század utolsó harmadában Szarvas és a környékbeli települések határában korszakos változást hozott a nagyszabású parcellázás. A földéhes gazdatársadalom számára bűvös szóvá vált a jegyzés és az osztás. A nagybirtok felparcellázását jelentős mértékben elősegítette az 1868
óta működő Szarvasi Takarékpénztár hiteleivel. Nemcsak szántók, hanem
legelő területek is kisbirtokosok kezére kerültek. 1883-ban adta el az Inkey család a több mint 2000 holdas Kákai legelőt, ezt követte a Szénási legelő (1886), végül pedig a Tóniszállási legelő (1890) eladása. A szarvasi gazdák nemcsak a szarvasi határ parcellázásában vettek részt, de nagyszámban jelentkeztek a Szőrhalmi és a Nagyszénáshoz tartozó Szénási legelő vevőiként is. A Szőrhalmi legelő leírása A Szőrhalmi legelő a csabacsűdi határ délkeleti részén helyezkedik el, közvetlenül mellette, tőle nyugatra fekszik a Lustig-féle legelő, de még a múlt század elején a Szőrhalomtól északra eső kisszénási terület is legelő volt. A folyószabályozások, a vadvizek lecsapolása előtt a XIX. század közepéig
a Szőrhalmi legelő a keleti szélét képezte egy hatalmas - nagyságát tekintve
a Hortobággyal vetekedő - összefüggő pusztának, mely három megye határán
terült el. A keleti Békés megyei részét a Szőrhalmi, a Nagyszénási, a
Lustig-féle a Csabacsűdi és a Kákai legelő képezte, a nyugati, dél-nyugati
szárszán terültek el a Csongrád megyei Sárgahegyesi, Józsefszállási, Királysági,
Mucsiháti és Ecseri puszták, az északi szárny pedig Szolnok megyébe nyúlik
át. A puszta szélén épültek fel a falvak és a városok. A Szőrhalmi legelő egy tagban fekszik, melyet észak-nyugat - dél-kelet irányban a Szarvasról Orosházára vezető út szel ketté. Az orosházi út északi oldalára eső részt pedig ismét ketté vágja az orosházi útra merőleges hajtó út (jelenleg már ez is betonút, a volt SZÁT Csabacsüdi Kerületének hízómarha telepére vezet). A hajtó út végén annak északi oldalán volt a csőszház, melynek lebontására a 80-as évek végén került sor. A legelőnek Szarvastól való távolsága 18 km, Csabacsűdtől pedig 9 km. A gyepezet az 1940-es évek elején a vizes esztendők következtében átalakult, az értékesebb füvek helyét savanyú füvek foglalták el. A vizes területeken nagy mennyiségben volt található nádképű csenkesz, réti ecsetpázsit és tarackos tippan, szikesebb részeken pedig a veresnadrág csenkesz. Gyomnövény a rendszeres gyomirtás következtében alig található a legelőn, szórványosan katáng, pitypang, lajtorjás tüske, kutyatej, platágó félék fordulnak elő. Két kis gyér akácligete a magas vízállás következtében részben elpusztult (az egyik akácos maradványa a hajtó út északi oldalán még ma is meg van.) A jószágok vízellátása 5 bővizű gémes kúttal (3 fúrott, 2 ásott) van biztosítva, melyek az egyes szakaszok közepén fekszenek. (A fenti adatok az Alföldi Zöldmező Szövetség 1943. évi felméréséből származnak.) A Társaság megalakulása, szervezete
A Szőrhalmi legelő parcellázása, illetőleg eladása idején a békésszentandrási
határhoz tartozó Csabacsüd-puszta részét képezte. Már a terület megvételekor
1881-ben a gazdák elhatározták, hogy a legelőterületet nem osztják fel,
azt közös legelőként fogják használni. rendezés nélkül közösen használták az osztatlan legelőt. (Röviddel a
Társulat megalakulása után az 1913 évi X. törvénycikk a társulatok alakítását
a legtöbb esetben kötelezővé is tette.) A Társulat legfőbb testülete a közgyűlés volt, melyen a tagok szavazati
jogukat a tulajdonjoguk nagyságához igazodóan gyakorolhatták. A legeltetési társulatok elnökei gyakran Szarvas neves közéleti személyiségei, vagy tekintélyes gazdái voltak. Pl. a Nagyszénási Legeltetési Társulat elnöke a 30-as években dr. Haviár Gyula kir. közjegyző, kormány-főtanácsos volt, vagy a Kákai Legeltetési Társulat elnöke Tepliczky János mérnök, az ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, képviselő-testületi tag, a Kisgazda Párt szarvasi szervezetének elnöke volt. A Szőrhalmi Legeltetési Társulat első elnöke dr. Mázor Elemér volt, aki 1869-ben született Szarvason, középiskoláit a Szarvasi Ev. Főgimnáziumban végezte, majd a Budapesti Egyetemen jogi doktorátust szerzett. Mint fiatal ügyvéd részt vett Szarvas minden társadalmi és egyházi mozgalmában. Elnöke volt a helyi munkapártnak, évtizedeken át tagja volt a Vármegye Törvényhatósági Bizottságának és a községi képviselő-testületnek. Ügyésze, majd felügyelője volt a Békési Ev. Egyházmegyének. Egy alkalommal felkínálták neki a főispáni széket is, azonban e megtiszteltetést elhárította magától (5). 1939-ben hunyt el Budapesten. Rendelkezésünkre állnak a Szőrhalmi Legeltetési Társulat egyik elnökének
és pénztárosának adatai, kik az 1930-as években töltötték be tisztségüket. A legelő hasznosításáról az 1911. július 11. napján jóváhagyott Legelőrendtartás
rendelkezett. Előírta, hogy évenként el kell készíteni és közzé kell tenni
a legelő birtokosok névjegyzékét. Valamennyi tag tulajdoni hányada arányában
legeltethet, vagy engedheti át legeltetési jogát bérbeadás útján. A legelőre csak ló vagy szarvasmarha volt kihajtható, egyéb állat nem. A Társulat működése A Társulat működését a közvetlen demokrácia jellemezte. Szinte valamennyi jelentősebb kérdésben a közgyűlés döntött. A 30-as évek elején (az 1910 és 1930 közötti jegyzőkönyvek nem állnak rendelkezésünkre) évi 1-2 közgyűlést, illetőleg 1-2 választmányi ülést tartottak, majd a 30-as évek közepétől a testületi élet megélénkült, évente 4-10 alkalommal ült össze a közgyűlés és valamivel kevesebb esetben a választmány. Az üléseket Szarvason a Gazdakörben (Szabadság u. 15. szám alatti ingatlan,
jelenleg lakótelep áll a helyén) tartották. A kihajtás általában május első napjaira esett, leggyakrabban szombatra tűzték ki, a jószágok átvételét a közgyűlés által kirendelt bizottság végezte, külön a ménesnél, valamint a tehéngulyánál és az ökörcsordánál. Túlhajtás esetén - ha valamely tag több állatot hajtott ki mint amire jogosult volt - a bérleti díjnak megfelelő összegen túl bírságot is fizettettek. Gyakori téma volt a közgyűléseken a tenyészbikák beszerzése (főleg a kondorosi Geist uradalomból) illetőleg az eladásukról szóló döntés, ha bikát selejtezni kellett vagy hamissá, szeszélyessé vált, valamint a bikapénz (a fedeztetési díj) megállapítása. A társulat az adót negyedévenként fizette, oly módon, hogy esetenként bevételeikből fedezték, vagy megállapították a tagok által fizetendő összeget palietánként. A Társulat gazdálkodását a hagyományok tisztelete, a demokratizmus, a
takarékosság, a körültekintés, a gyakorlatiasság és a természetben történő
fizetés jellemezte. Valamely munka megrendelésekor mindig legalább két vállalkozótól kértek
ajánlatot, s a kedvezőbbet fogadták el. Többen ellenezték e költséges megoldás választását, hivatkozva egyes
tagok nehéz anyagi helyzetére. Az Alföldi Zöldmező Szövetség - melynek tagja volt a Társulat is - 1943-ban részletes munkatervet készített a legelő jó karbantartásáról (pl. a legelő fásításáról, az állatok védelme céljából fedett szerfás fészer építéséről, stb.) melyet a Békés Vármegye Közigazgatási Bizottságának Gazdasági Albizottsága megküldött a Társulatnak. A Társulat közgyűlése 1944. január 9-én tárgyalta meg a munkatervet, az ülésen Cs. Szabó Imre járási gazdasági felügyelő is részt vett, és meglehetősen szkeptikusan előadta, hogy korábban már tárgyalt ez ügyben a Társulat elnökével, aki tájékoztatta, hogy a Társulat nem hajlandó és nem is képes a nagyszabású munkálatok végrehajtására, fásítás esetén a fák megvédéséhez 8-10 pásztort kellene alkalmazni, az állatállomány számára 3-4 fedett karámra lenne szükség, mivel a legelőn 3-4 különböző falka van, egy-egy falkában kb. 150 db egyfajtájú jószággal. (Itt jegyzem meg, hogy a legeltetett állatállomány számáról pontos adataink nincsenek, egy adat szerint 1932 évben a ménes létszáma a Szőrhalmi legelőn 322 db volt). (8) A közgyűlés végül mindössze egy réthasogató beszerzéséről határozott,
melynek költségéhez a maga részéről 250 pengővel volt hajlandó hozzájárulni,
s a további költségek juttatása iránt egyidejűleg a Gazdasági Albizottságon
keresztül előterjesztést tett a Magyar Királyi Földművelési Miniszterhez. A társulati állatorvosok 1930 és 1950 között Déri Ármin, Medvegy Mihály
és dr. Juhász Miklós voltak. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a feles haszonbérlőkkel kötött
szerződések robotról is rendelkeztek még a 40-es évek elején is, mely
szerint a feles robot fejében köteles az elnök utasítása szerint mindennemű
fuvart elvégezni a Társulatnak. Híres pásztor volt Kasik Pál (1885-1975), aki több mint fél évszázadot töltött a Szőrhalmi legelőn. Dr. Domán Imre feljegyezte róla, hogy öregsége idején sem tudott elszakadni a pusztától. A legnagyobb hőségben sem vált meg megszokott fekete zsíros kalapjától, fehér ingétől és papucsától. A csillagtalan, koromsötét éjszakában sem tévedt el birodalmában, tudta, hogy most a marmancsokos részt tapossák, vagy a vörösnadrágos szik van a talpuk alatt. Még a Szent Mihály napi ködben is ki tudta kerülni a vízállásos tocsogókat. Szerette a lebbencslevest, az öreg tarhonyát és a paprikás krumplit sok szalonnával és kedvelte a pulikat. (9) A Társulat 1940-ben Kasik Pál pásztor kitüntetése iránt a következő előterjesztést tette a Földművelésügyi Miniszterhez: "Nagyméltóságú Miniszter Úr! Alulírott Legeltető Társulat azon tiszteletteljes kérelmünket terjesztjük
elő, hogy Kasik Pál (nős Filyó Máriával) csabacsűdi lakos számadó csikóst
kitüntetésre érdemesíteni kegyeskedjék. Az ünnepségre meghívást kapott a szomszédos Szőrhalmi és a Kákai Legeltetési Társulat, Dr.Schauer Gábor és Dr.Kiss László szarvasi és orosházi főszolgabírák, a szarvasi, a csabacsűdi, a kondorosi és a nagyszénási községek előljárósága, a járási orvosok, Márky Jenő vármegyei és Reinhardt Béla járási gazdasági felügyelők, dr. Tóth Pál szarvasi és dr.Lányi orosházi országgyűlési képviselők, a Szarvasi Gazdasági Tanintézet, a Gimnázium, a Tanítónőképző, a polgári iskola igazgatói, a szarvasi Evangélikus Egyház lelkészei, a Gazdakör elnöke, a Társulat állatorvosa, a Szarvasi Járásbíróság, Adóhivatal, Posta, Vasút és az Ármentesítő Társulat vezetői, a lapok tudósítói, Borgulya Pál volt szarvasi országgyűlési képviselő és Róth Béla fényképész. Kijelölték az asztalok, lócák, tálak, poharak beszerzőit, a kenyereseket,
a szakácsokat, a kocsmárosokat, a kocsirendezőket és a vendégek ülésrendjének
felelősét. Ünnepi beszédet Dr. Haviár Gyula elnök mondott, a Társulat
történetét pedig Kapus Lajos társulati jegyző ismertette. Az ünnepségen a Szőrhalmi Legeltetési Társulatot Lustyik Pál elnök, Melis Mihály alelnök és Belopotoczki György pusztagazda képviselte. Az ünnepségen készült fényképek közül egyet kinagyíttattak, s azt a Társulati tanyán helyezték el. A fentiekhez hasonlóan ünnepelhettek a Szőrhalmiak is, valószínűleg szerényebb körülmények között, figyelemmel a gazdasági válságra. A Társulat gyakorolta területén a vadászati jogot is, évente rendszeresen vadászatot rendeztek, melyet vacsora követett. A Vármegyei Alispáni Hivatal 1938 novemberében Nagyszénásra tárgyalásra hívta meg a Társulatot az Orosházi út kikövezésével kapcsolatos területigény miatt, e célból ingyenes területátengedést kértek. A Társulat azonban - elismerve, hogy a gazdatársadalomnak nagy érdeke az útépítés - nem járult hozzá az ingyenes területátadáshoz, mivel a tagok között sok a törpebirtokos, vannak kiskorúak is, s így az méltánytalanság lenne. Az útépítéssel kapcsolatban 1941. elején ismét helyszíni tárgyalást tartottak, melyről a pénztárnok 1941. március 9-én tájékoztatta a közgyűlést, mely szerint közel 5 kh. lesz kisajátítva a Társulattól, négyszögölenként 50 fillérért, illetőleg az úttól 500 m-en belüli ingatlantulajdonosok holdanként 50 fillért, 500 és 1000 m-es körzetben pedig 25 fillért tartoznak fizetni. A Társulat belső adminisztrációját a pénztárnok végezte, tevékenységüket évente a közgyűlés által kiküldött számvizsgáló bizottság ellenőrizte. Békés Vármegye Alispánja rendeletére 1944. augusztus 25-én a Társulat pénz és vagyonkezelésre vonatkozó vizsgálatot tartottak, mely kifogásolta a pénztárnapló hiányosságait, az elnöki utalványozások elmaradását. Ugyanakkor megállapították, hogy a bikaistálló rendben van, a legelőt akác és kőris csemetékkel körül ültették, megfelelően végzik a szakaszos legeltetést és a fektetéses trágyázást. A háborús események, illetve a szovjet hadsereg bevonulása miatt 1944-ben júniusban tartották meg az utolsó közgyűlést, 1945 áprilisától azonban változatlan formában folyt tovább a Társulat működése. A front átvonulása a Társulatot alig érintette, 1946 tavaszán a hadsereg 5-10 ha. kaszálót vett igénybe, illetőleg egy kút a hadműveletek során tönkrement. Epilógus A Társulat gyors, drámai végét az adótartozás jelentette, ennek első
jelei a "fordulat évében" 1948. augusztusában már jelentkeztek,
a Társulat kénytelen volt a hátralékos tagokkal szemben egyre szigorúbban
eljárni. Az 1948. december 19-i közgyűlésen megjelent dr. Faragó Géza
pénzügyi főtanácsos, az Adóhivatal főnöke, aki "komoly szavakkal"
hívta fel a tagságot adófizetési kötelezettségére, mert különben nem tudja
"a fenyegető veszély elhárítani".
adó megfizetésére és a hatékonyabb gyomirtásra.A pénztáros előadta, hogy az 1948. évi adóhátralékot kifizették, a folyó évi adóba két bikát, 6 anyajuhot és 2 bárányt már lefoglaltak, készpénzzel nem rendelkeznek 1950. január 15-én a közgyűlés - engedve a régi beidegződéseknek - még új vezetőséget választott, s január 22-re számvizsgálatot tűztek ki. Ezzel megszakadnak a társulati közgyűlések jegyzőkönyvei. A további eseményekről a Nagyszénási Legeltetési Társulat jegyzőkönyvéből tájékozódhatunk. E Társulat is adóproblémákkal küzdött. Megállapították, hogy a tagok nagy része nem képes a hátralékból ráeső részt megfizetni, a pénztáros indítványozta a legelőnek az Állam részére történő felajánlását, oly módon, hogy minden egyes tag telekkönyvi tulajdonát egyénenként felajánlja. 1950. január 15-re tűzték ki a Nagyszénási Legeltetési Társulat utolsó közgyűlését azzal, hogy a távolmaradást a felajánlás melletti nyilatkozatnak fogják tekinteni. Ezen utolsó közgyűlésen a pénztáros indítványozta a legelő Államnak történő felajánlását, azonnali birtokbaadással a kataszteri tiszta jövedelem 45-szörös szorzata ellenében. A Szőrhalmi Legeltetési Társulat sorsa is hasonló módon teljesedett be. Az ingatlan-nyilvántartásból nem állapítható meg a Szőrhalmi legelő állami tulajdonba kerülésének pontos története, tény azonban, hogy a legelő az 1950-es évek elején a Magyar Állam tulajdonába és a környékbeli települések (Kondoros, Csabacsűd, Szarvas) mezőgazdasági termelő szövetkezeti csoportjainak, illetve a Csabacsűdi Állami Gazdaság használatába, s a Legeltetési Bizottságok igazgatása alá került. Pontosabb adataink vannak a korabeli telekkönyvi nyilvántartásból a Tóniszállási legelő vonatkozásában, melyből megállapítható, hogy az 1950 év elejétől az adófelügyelőségek kimutatása alapján jelzálogjogok kerültek feltüntetésre a teherlapokon, s tulajdoni lapokon pedig lakónikus rövidséggel a következő bejegyzések olvashatók: felajánlás jogcímén az Államkincstár javára bekebeleztetik, "átszállás" jogcímén a Magyar Állam tulajdonába került, vagy az ingatlanok földrendezéskor táblába estek, végül egy "Megszűnt" bélyegző került az iratokra. Hasonló módon szűnt meg a Szőrhalmi Legeltetési Társulat tagjainak is a tulajdonjoga, s az ekevas által nem érintett szűz legelő volt tulajdonosaira mint tudjuk igen nehéz idők következtek. Jegyzetek
Az elnökök, pénztárnokok és a pásztorok adatai Elnökök Pénztárnokok Pásztorok Megjegyzés: Az 1910 és 1930 közötti adatok csak részben állnak rendelkezésünkre. Kasik János gulyás 1941. évre szóló szerződése Nevezett szerződés: 50, azaz, Ötven pengő készpénz, - 158, azaz: Egyszázötvennyolc
véka búza (38 és 1/2 köböl búza), - 72 azaz, hetvenkettő véka árpa (18
köböl) 3 (1100 öles) hold szántóföld búza alá, - 3 (1100 öles) hold
szántóföld pedig kukorica alá, - 3 (1100 öles) hold fűkaszáló, - 6,
azaz: Hat járás, 2 azaz: Kettő drb. öreg disznó és ennek szaporulatával
legeltetési jog és 5 kocsi trágya. Megjegyzés: A közgyűlés csak az 1941. augusztus 31-i ülésén rendelkezett a véka és a köböl mértékegység helyett a q alkalmazásáról. (a szerző) Kimutatás 1. Kiszely György 8
Szarvasi Legeltetési Társulatok Első Kiosztású Legeltetési Társulat (elnök Paulik Pál, Szarvas, III.
kerület), Szarvas környéki legeltetési társulatok Kondorosi Legeltetési Társulat (pénztárnoka Kovács András, Szarvas, II.
k. 433.),
|
||