Talán közülük éppen egy A Szarvasi Krónika 11. számában már bemutattuk a fiatal költő versekötetét. Most - egy év elteltével felfigyelt rá a Békés Megyei Nap kritikusa. A hetilapban megjelent kritikáját közöljük az alábbikban. * * * Megvallom: gyanakodva nyitottam ki Hartay Csaba versesfüzetét. Nyílt tekintetű gyermekember nézett vissza rám egy fényképről, mintha negyven év előtti magamat néztem volna; és jót derültem gyerekes - sajnos: ha jól belegondolunk, nem indokolatlan - öniróniáján. Visszafelé lapoztam, és a hátsó belső borítón A Szarvasi Krónika Kiskönyvtára szerkesztőjének sorait olvastam. Ami szerint "A Szarvasi Krónika Alapítvány alapfeladata a Szarvasi Krónika, az évente egy alkalommal megjelenő periodika megjelentetése. E feladatának teljesítése mellett is megerősödött annyira, hogy egy újabb feladatot vállal: kiadja azokat a munkákat, amelyek valamilyen szállal a régióhoz kötődnek. Ez a kötődés a megjelentetés egyetlen tartalmi feltétele. A másik feltétel az érték." Előre lapoztam, és felfedeztem, hogy Hrabal címét kölcsönvéve (A gyöngéd
barbár) Sárándi József írt előszót a kötethez. Egyetértő fejbólintások
közepette olvastam végig az elöl járó szavakat - sajnálom, hogy terjedelmi
okokból nem tudom idézni egyetlen passzusát sem a strófákra tördelt bevezetőnek.
Olyan igazságokat mond ki, amiket már egyszer ki kellett mondani valakinek,
költőnek. Példái nincsenek, nincs szüksége példákra (Ady után szabadon). Tizenévesen saját hangján szólal meg, sajátos, fanyar látásmóddal tündöklő, igazi költői képekben. Néhány költeménye túlírt, érződik valami az automatikus írásmódból; dehát az életkori sajátosság (is lehet). Még nem tudja, hogy a gondos, szűkszavú költő (mint mentora: Sárándi) általában 999 szót mellőz a pontos ezredikért. Ő csak fölnyitja a zsilipet, és hagyja, hogy zúduljanak a képes beszéd hangjai. Néhány költeményben tetten érhető az eksztatikus révület, ami a tollát vezeti és mintha nem volna képes húzni az írásaiból. Majd megtanulja. Megtanul Hartay Csaba mindent, amit egy költőnek tudnia kell: ösztöne
van hozzá (tehetségesnek is mondjuk). Csak ebben az egyre ellehetetlenülőbb
világban ne álljon be elefántcsont-kereskedőnek. Vagy ha be is áll, előbb
ajándékozzon meg bennünket a rimbaud-i életmű akármilyen kicsi másával. Kovács György
|
||