Válogatott után váltogatott versek A
versek talán szebb ketrecet érdemeltek volna, ahogy talán Kántor Zsolt
is szebbet érdemelne - írtuk közel két éve ezeken a lapokon a Szarvason
élő, Békéscsabán dolgozó költő, Kántor Zsolt Félregombolt égbolt című,
1997-ben megjelent kötete kapcsán. Akkor új és válogatott verseit adta
közre a szerző könyv formájában a Móra Kiadónál, most, néhány hónapja
pedig "váltogatott" versei jelentek meg a Tevan gondozásában.
A két kötetet kézbe véve megállapítható: az új könyv, a Szövegfonatok
"ketrece" mindenképpen szerencsésebb, a kötetet jó kézbe venni,
s ez - piaci viszonyok között - nem elhanyagolható szempont (a borítót
Szereday Ilona grafikusművész tervezte). A Szarvasi Krónika tavalyi utolsó számából ismerni véltem Kántor Szövegfonatok című versét, ami úgy kezdődik: "Gyöngyök, kagylók: hiábavaló dolgok." A címadó darabot az új könyvben is fellapoztam, s most egy más verset találtam alatta: "Minden reggel újszülött az ember..." - olvastam a kezdősort, ami ilyen módon - a szerző feltehetően nem "előre megfontolt szándékával" - számomra dupla üzenetet hordozott. Aztán persze megtaláltam a "Gyöngyök, kagylók"-at is, az új könyvben Pillanattorlódás címet kapta a vers. Mindezt csak érdekességként említem, s hogy mennyire képlékeny és változó a vers, ahogy - mondjuk - Kukorelly Endrénél is találni más-más szövegváltozatokat, "szövegfonatokat." Ha az új könyv kapcsán egy mondatban kellene megfogalmazni, Kántor Zsolt költészete merre halad, azt mondhatnánk: az eddig is jelentős szerepet játszó metafizikai gondolkodásmód továbbra is számottevő, de míg korábban sokszor kételkedő/vitatkozó a természetfelettiről való versbeszéd, most eltolódni látszik a feltétlen felé, Kierkegaard kategóriáit kölcsönvéve - akinek a költő Kék szótövek című kötetében egy egész ciklust szentel - Kántor az esztétikai és az etikai után a vallási stádiumba lépett. Kiss Ottó (Megjelent a Békés Megyei Nap 1999. november 6-i számában.) |
||