Dr. Kutas Ferenc
Szemelvények a Vas- Fémipari Rt. történetéből
A Szarvasi Vas-Fémipari Ktsz megalakulása

Szarvason - hatodik kisipari szövetkezetként - 1952. március 2-án alakult meg a Szarvasi Vas-Fémipari Ktsz, de szinte a kezdetektől csak "Vasipari" néven emlegetik.

A leendő tagok kérték a Községi Tanácstól a Szabadság u. 64-66. az alatti volt csendőr-laktanya épületét. Ezt 1952-ben megkapták, ezzel elhárult a szövetkezés minden akadálya. 1952. március 2-án megtartották az alakuló ülést. Ezen 18-an írták alá a belépési nyilatkozatot: Bertók György, Bracsok Pál, Dankó János, Demjén János, Gyurik János, Hankisz György, Hipszki György, Körmöczi János, Krajcsovicz András, Neuhauser József, Novodomszki János, Ruzicska Mihály, Sárkány János, Szamosvölgyi Mihály, Székely László, Tisljar János, Uhljár István, Vityaz Mihály.

Közülük korábban 13 személy önálló kisiparos, öt alkalmazott (segéd) volt. A szövetkezet első elnökének Székely Lászlót választották.

Az Elnök pályafutása példa nélkül álló. Villanyszerelőnek tanult szarvasi mestereknél. Szakmájában dolgozott, majd villamossági szaküzletet nyitott. Egyike volt azoknak, akik felismerték, hogy az új rendszerben a magánkisiparnak nincs jövője. Volt mesterei javasolták elnöknek. Kis megszakítással - 2001-ben bekövetkezett haláláig - irányította a szövetkezet életét. Néhány évtized alatt a 18 fős műhelyből a település legjelentősebb ipari üzemét hozta létre.

Tizenketten az alapítók közül (1964). Állnak (balról): Krajcsovicz András, Novodomszki János, Ruzicska Mihály, Vityaz Mihály, Bertók György. Ülnek: Hankisz György, Szamosvölgyi Mihály, Hipszki György, Székely László, Demjén János, Tisljar János, Neuhauser József

A "hőskorszak"
(1952)

A gépparkot a kisiparosok behozott gépei jelentették A többség csak kéziszerszámokkal rendelkezett, jelentősebb autó- és gépjavító műhelye Hipszki Györgynek, Krajcsovicz Andrásnak, Ruzicska Mihálynak és Tisljar Jánosnak volt. Esztergákat, nagy teljesítményű fúrógépeket, speciális gépjavító szerszámokat hoztak a szövetkezetbe; ez lett a későbbi géppark alapja.

A gépek, szerszámok bevitele mellett az alaptőkét a tagok adták össze részjegyek ellenében. Induláskor a szövetkezet teljes vagyona 69 000 Ft volt.

Komoly nehézséget jelentett az emberi tudat szükséges megváltozása. A "mesterek" megszokták, hogy évtizedeken át a maguk urai voltak, inasokat, segédeket foglalkoztattak; saját szerszámaikkal dolgoztak, s maguk döntöttek mindenről. Az azonos szakmabelieknek - korábban versenytársaknak - most alkalmazkodniuk kellett egymáshoz.

A termelés a következő szakmákban indult: villanyszerelő, épületlakatos, bádogos és vízvezetékszerelő, géplakatos, valamint motorszerelő. A 18 alapító tag közül 16-an végeztek fizikai munkát. Az elnök eleinte fél műszakban "kétkezi" munkát végzett, a műszak másik felében a munka és az anyag beszerzése volt a feladata.

Az első megrendeléseket a Szarvasi Állami Gazdaságtól és az alakuló mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportoktól (tszcs) kapták. Már 1952-ben megjelent az első "szériamunka": 2 000 db szikrafogót kellett gyártani a Hoffer-traktorokra.

1952 végére stabilizálódott a ktsz helyzete: volt elég megrendelés, a tagok rendszeresen kaptak fizetést. Ebben az évben még öten léptek a szövetkezetbe: Demcsák Mihályné, Éliás János, Kiss Pál, Hipszki Márton, Sándor Pál.

Az első év mérlege: az egy főre eső termelési érték 35 636 Ft, a szövetkezet nyeresége 35 000 Ft, az állóeszköz értéke 69 000 Ft, saját forrás 35 000 Ft, osztalék 63 000 Ft. Az egy főre jutó évi jövedelem 12 840 Ft. Ez 1952-ben kiemelkedően magas fizetésnek számított.

A Vas- Fémipari Ktsz első épülete 1957 körül

Kisüzemből - középüzem
(1953 - 1970)

A fejlődés évei (1953-57)

1952 megalapozta a további fejlődést. A következő években a szövetkezet minden mutatója lassú, de egyenletes fejlődést mutat. Az elnök üzletszerző "taktikája" az volt, hogy a nagyüzemektől felvállalta azoknak a termékeknek a gyártását, amelyeket viszonylag kis szériában állítottak elő, és ott nem találták kifizetődőnek. Így került a ktsz-be a későbbiekben is számos termék gyártása. 1955 a sorozatgyártás éve volt. Az év "találmánya" a csempézett tűzhely. 1956-ban kezdődött a hordozható csempekályha gyártása, mely később országos hírű termék lett.

1957-ben a szövetkezet négy telephelyen működött. 10 szakmát képviselő részlegekben, 15 szakágban.

A hároméves terv időszaka (1958-1960)

A ktsz az első öt évben bizonyította létrejöttének jogosságát, megalapozta a minőségi fejlesztés lehetőségét. 100 dolgozónak adott munkát, ez 450-500 ember létbiztonságát jelentette.

A szövetkezett "kinőtte" a régi csendőrlaktanya toldott-foldott épületét. Helyére 1960-ban korszerű üzemcsarnokot építettek, az épület felső szintjén irodákat, kiszolgálóhelyiségeket létesítettek.

Ezzel egyidőben felépítették a Körös partján a hétvégi pihenőházat, amely napjainkig szolgálja az üzem dolgozóit.

1959-ben Székely László elnök megkapta a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, 1960-ban a szövetkezet elnyerte a Kiváló Kisipari Szövetkezet I. helyezettje címet.

A Vas- Fémipari Rt. mai épülete

A dinamikus fejlődés esztendei (1961 - 1970)

A megnövekedett létszám és a megnövekedett üzem kezdte kinőni a szövetkezeti kereteket.
Az üzem növekedésére jellemző, hogy 1962-ben a telepek száma 8, az önálló egységeké 16, az ipari szakmáké 20. A központi telephelyen (Szabadság u. 64-66) a következő műhelyek voltak: ács, általános lakatos, autószerelő, bádogos és vízvezetékszerelő, építő, kőműves, fémcsiszoló, galvanizáló, géplakatos, kályharakó, mázoló, rádióműszerész, tűzhelykészítő, vasesztergályos, villanyszerelő.

A Szabadság u. 62. sz. alatt műanyag-feldolgozó, a Szabadság u. 55. sz. alatt vasöntő, a Béke u. 21. sz. alatt mérlegkészítő és -javító, a Városszél u. 1. sz. alatt csempeformázó és -égető tanműhely, az Árpád közben gumijavító, kerékpárjavító, villanyszerelő és háztartási kisgépjavító részleg működött.

Az Árpád közben később megszüntették a gumijavító műhelyt, és létrehozták az Általános Vasipari Szervizt, amelyben rádiókat, háztartási gépeket javítottak. A rohamosan tért hódító televíziók javítására Zbrás József műszerészt képeztették ki, ő volt az első tévéműszerész Szarvason.

Ebben az időszakban hozták létre a vidéki telephelyeket Békéscsabán, Békésszentandráson, Csabacsüdön, Dévaványán. Kondoroson, Gyomán, Szeghalmon.

Megkezdődött a húsgépek gyártása, 1963-ban átadták a Csabai úti autószervizt. Ez volt az ország első szövetkezeti autójavítója. A bővítések következtében a Vas-Fémipari Ktsz dolgozóinak létszáma 1964-ben 621-re, 1965-ben 740-re nőtt.

Az 1971-es esztendő azt jelentette, hogy a kisipari termelőszövetkezet kinőtte a kisipari kereteket: magasabb lett a létszáma, jelentősen megnőtt a termelés mértéke. Ezért módosítani kellett az alapszabályt. A ktsz új neve Szarvasi Vas- Fémipari Szövetkezet lett. Az átalakulás nem jelentett változást a gazdálkodásban, csupán szervezeti változásokat eredményezett, amely a termelést nem befolyásolta.

Az autószerviz épülete 1964-ben

A "Vasipari" virágkora
(1971-1990)

A negyedik ötéves terv: termékváltás (1971-1975)

A változó gazdaság, a változó piaci viszonyok - a kötelező tervgazdálkodás kötöttségei ellenére - nagyobb rugalmasságra késztették a szövetkezetet. Az olcsó tüzelőolaj arra ösztönözte az embereket, hogy áttérjenek az olajfűtésre, ezért a szövetkezet egyik legjellemzőbb terméke, a csempekályha és csempetűzhely iránt megszűnt a kereslet. 1971-ben még 6 000 csempekályha készült, a ciklus végére előállítását megszüntették. A telítődött piac miatt ugyancsak megszűnt a kávé- és borsőrlők gyártása.

Helyettük sikeres termékeket kezdtek gyártani. Ezek egyike a hőfokszabályozós vasaló, amelyből 1972-ben 30 000, 1973-ban már 81 000 db készült. Hasonlóan sikeres termék a Kotyogó kávéfőző, amelyből 1972-ben 9 157, 1973-ban közel 36 000 készült. Megkezdődött a lámpák darabszámának felfuttatása: 20-25 új típus gyártását vezették be.

A termékváltás következményeképpen körvonalazódott a szövetkezet mai fő profilja: a világítótestek és a háztartási kisgépek gyártása.

Az ötödik ötéves terv: mérsékelt ütemű növekedés (1976-1980)

A '70-es évek közepétől külső és belső tényezők nehezítették a gazdálkodást. Ezek a tényezők az 1978-as fellendülést követően a szinten tartást tették lehetővé. A tendencia ötéves távlatban: mérsékelt ütemű emelkedés. A szövetkezet továbbra is nyereséges maradt.

Termelési adatok (1976-80)
(ezer Ft)

Az utolsó "csendes" évtized (1981-90)

A szövetkezet története - visszatekintve - azt bizonyítja, hogy az üzem a 80-as évek közepére elérte és kihasználta azokat a lehetőségeket, amelyeket a szövetkezeti keretek megengedtek. A szövetkezetet vitte a lendület. Jó hírét néhány terméke megteremtette belföldön és külföldön egyaránt. A belső piacon kialakult a versenytársak közötti hallgatólagos piacfelosztás. Ez a "kvázi" monopolhelyzet abban nyilvánult meg, hogy hasonló profilú vállalatok más típusú termékekkel jelentek meg a piacon. Külföldi piacai is viszonylag állandóak maradtak: nyugati és KGST-piacra egyaránt jelentős mennyiséget szállítottak.

Az utolsó teljes évtized, amit szövetkezetként élt meg az üzem, az 1980-tól 90-ig terjedő évtized. Ez az utolsó olyan évtized, amelyben a szövetkezet minden mutatója egyenletes növekedést mutat. Ebben az évtizedben érte el a szövetkezet a legnagyobb létszámát (1987: 1569 fő, 1988: 1568 fő). (22)

Válság és kilábalás
(1990-1996)

A rendszerváltás közvetetten is érintette a szövetkezetet. A rendszerváltáskor végrehajtott személycserék megrendítették Székely László elnök közismerten jó kapcsolatrendszerét; a szövetkezet magára maradt, és megkezdte élet-halál harcát.

Az 1991-es mérleg azt mutatja, hogy az 1,8 milliárdos árbevétel nem volt tartható, és az 1400 dolgozó foglalkoztatása sem. A készletek nem csökkentek, a hitelek nőttek. Ebben az évben még "nullszaldós", 1992-ben már veszteséges lett az üzem.

1991. december 11-én a Városi Sportcsarnokban tartották a szövetkezet vagyonmegosztó és vezetőségválasztó közgyűlését. Feszült hangulatban folyt a közgyűlés, hiszen Székely László elnök leváltása a "levegőben lógott." Vezetőtársai szembefordultak vele, s szembefordították a tagság jelentős részét is. Kialakult egy - a rendszerváltás idején megismert - tömegpszichózis: az ún. "leváltós" hangulat. Neve ugyan felkerült a jelöltek közé, de már az igazgatóságba sem került be.
Ezt követően Hódsági Tamást választották a szövetkezet elnökévé. Az új vezetőség megkísérelte a válsághelyzetet leküzdeni.

Megszüntették a veszteséges ágazatokat és termékeket, ennek következtében több száz főt elbocsátottak. (1995-ben 578 főre csökkent a dolgozók létszáma.) Csökkentették a termelést azokban az egységekben, ahol túltermelés alakult ki. Megszüntették a piacon eladhatatlan termékek gyártását.
Megszüntették a termelést több vidéki telephelyen, összpontosították a termelést a központi üzemben. A dolgozók létszáma három év alatt közel ezerrel csökkent.

Átmeneti stabilizálódás után 1995-re ismét csődhelyzet közelébe került az üzem. Ekkor határozott úgy a közgyűlés, hogy visszahívja a korábban nyugdíjba küldött elnököt, Székely Lászlót. Augusztus 1-jétől ismét elnökké választották.

A régi-új elnöknek sikerült felújítani régi kapcsolatait, visszaszerezni a régi piacok egy részét. Jelentős siker volt az IKEA svéd világcéggel kötött szerződés. Ez a kapcsolat ma is él, s a cég egyre növekvő árumennyiséget vásárol. 1997-től ismét nyereséges lett az üzem. A további eredményes gazdálkodás érdekében azonban szükségessé vált a szövetkezeti forma átalakítása.

A szövetkezet privatizációjára alakított Első Békéscsabai Befektető Kft. az üzletrész-tulajdonosoktól a névérték 50, illetve 20 %-ért megvásárolta az üzletrészeket, így az átalakulási vagyon 93 %-át. A tagok részjegyüket részvényre válthatták és az rt. részvényeseivé válhattak. Az átalakuláskor 306 850 eFt jegyzett tőkéjű részvénytársaságnak 456 részvényese lett.

A részvénytársaság szervezeti felépítése, működése

A szövetkezet általános jogutódjaként 1997. február 15-én egyhangú szavazással, és az alapító okirat minden tag által történt aláírásával létrejött Szarvasi Vas-Fémipari Részvénytársaság. A közgyűlésen minden 10 000 Ft névértékű részvényhez egy szavazat jár.

Az alapító okirat szerint a társaság ügyvezető szerve - kezdetben háromtagú, jelenleg pedig őttagú - igazgatóság, amely elnökét saját tagjai közül választja. A részvénytársaság első elnöke és egyben a munka-, és termelési szervezet vezetője, vezérigazgatója Székely László lett, és a 2001. január 14.-én bekövetkezett haláláig az is maradt.

A részvénytársaság ún. közvetlen irányítást biztosító, befolyással rendelkező tagjának alapító tulajdonosai üzletrészüket 1998-ban szarvasi (lakosú-érdekeltségű) magánszemélyek részére adták el, akik e többségi tulajdonnal rendelkező társaság nevét METÁLINVEST Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft.-re változtatták.

A társaság igazgatósági tagjai, vezető tisztségviselői jelenleg a következők:
Az igazgatóság elnöke: dr. Bérces László, vezérigazgató Szakál János, az igazgatóság további tagjai Erdélyi István, Garai Andrásné és Kovács Gáborné.

A társaság működését háromfős felügyelő bizottság ellenőrzi. A felügyelő bizottság elnöke - egyben a testület munkavállalói képviseleti tagja - Gergely István. Tagjai Kelemenné Bereczki Éva és Szabóné Pozsonyi Orsolya.

A könyvvizsgáló teendőket a Petrovszki és Társa Kft. megbízottja, Petrovszki Pál könyvvizsgáló látja el.

A társaság munkaszervezetének, valamint a műszaki, termelési, pénzügyi és kereskedelmi tevékenységének irányítását a menedzsment gyakorolja. Ennek élén az igazgatóság által átruházott munkáltatói jogkörrel rendelkező vezérigazgató - Szakál János - áll, tagjai Kitajka Béla műszaki, és Ilyésné Sonkolyos Gertrúd gazdasági vezérigazgató-helyettes, Gergely István termelési és Lakatos Sándor kereskedelmi igazgató.

Szakál János vezérigazgató

Dr. Bérces László az igazgatóság elnöke

Zárszó

A Szarvasi Vas-Fémipari Rt. fél évszázados története része a város történelmének. Az elmúlt ötven év küzdelmes, nehézségekkel teli, olykor válságos szakaszokkal tűzdelt időszakai ellenére is - igazi sikertörténet.

Az a 18 ember, aki 1952-ben megalapította a ktsz-t, megalapozta a későbbi jelentős középüzemet. A sikertörténet hősei, az alapítók és utódaik: EMBEREK. Egyszerű, kétkezi munkások, hibákkal és erényekkel, kényelmességgel és szorgalommal, csüggedéssel és bizakodással. Amit alkottak, az a kézzelfogható valóság: egy üzem, amely munkát és kenyeret ad dolgozóinak; értékeket, fejlesztési lehetőségeket Szarvasnak. Termékeivel viszi a város jó hírét szerte a világba. Munkájával bizonyította, nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van.

Akik részt vettek az üzem munkájában, egy-egy "építőelem" megalkotásával hozzájárultak építményének létrehozásához. Legyenek rá büszkék, mert maradandót alkottak. Akik szemlélői voltak e munkának, vagy csupán most olvastak róla, merítsenek belőle hitet és erőt saját munkájukhoz. Mert az üzem létével és tevékenységével bizonyítja a költő, Juhász Gyula sorait:

...itt nem boldogul más,
Csak aki alkot, aki munkás.

Az üzem történetének főbb állomásai