Blaskó Mihály A régi szarvasi határ távoli, kisszénási tanyavilágában született, s már évek óta szűkebb szülőföldjén, Kardoson élő költő az első - magyar és szlovák nyelvű - verseskötetének megjelenése után 1999-ben újabb kötettel lépett a versszerető közönség elé. A költő bemutatása szükségtelen, a Szarvasi Krónikában több méltatás jelent meg munkásságáról, s közzé-tettük pályája fontosabb adatait is. A verseskötet lassan már három éve jelent meg, meglehetősen visszhangtalanul, de ez volt, s ez ma is a költő, különösen a vidéki, kisvárosi lírikus sorsa. Ideje tehát törleszteni adós-ságunkból. A ciklusokra bontott kötet versei jól felismerhető egységet képeznek a költő elsőként megjelent Múltam álmába visszamennék című kötetének verseivel. Az elmúlt három évtizedben - mely korszakból a versek származnak - a költő jellegzetes, jól felismerhető egyéni lírai világot teremtett. A szerzőnek a szülőföld, az eltűnt ifjúság iránti vágyakozását, nosztalgiáját a kötet több verse képviseli. Gyökereit öntudatosan, büszkén vállalja, a már csak nyomokban fellelhető tanyavilágban született, s gyermekéveit is itt töltő poéta:
A kötet több verse a világgal, önmagával való meghasonlás lelkiállapotában született, s borongós hangulatú. Borongós, mert egy ember életéről szól, s annak mérlege gyakran negatív. Az élet már csak ilyen. Megkeseredettség, reménytelenség, csalódottság, kilátástalanság érzése gyakran ragadja hatalmába a költőt már férfikora delén:
Filozófikus hangulatú verseit át-átszövi a halál gondolata. A halál azonban
nem félelmetes, nem riasztó, inkább már-már vonzó megoldásként jelenik
meg: /Vágy hevít, kitörni bánatomból,/ Vagy harmatként halni, szelíden./
(Intonáció VIII.), /S találunk-e más orvosságot/Mint hűs nyugalmát a halálnak?/
(Mit tudjuk mi)
Egyes versei pedig üdítő színfoltként már életörömöt, epikureusi gondolatokat, fölényes életszemléletet tükröznek, hetyke, fiatalos hangon:
A szerelmi lírát a kötet két ciklusa (Egy szerelem története, Talpig fehér ruhában) képviseli, melyek a kötet harmadát teszik ki. "Minden poéta... oly mértékben kiváló... amilyen fokig megszállja lelkét a múzsa" (Platón). Talán ezért legerőteljesebb az elsöprő érzelmekről tanúskodó szép és fájdalmas szerelmi lírája, melyben elemi erővel jelentkezik a társra találás, a valakihez való tartozás igénye, olykor a beteljesületlen szerelem szenvedése, s az örök remény:
A kötetet több művészi rajz, metszet - köztük néhány Ruzicskay is - díszíti. A sokszínű kötet három verse jeszenyini intonáció, önálló ciklust szentel Tokajnak, néhány istenes, illetőleg társadalmi-politikai indíttatású verset is tartalmaz, de igazi erőssége a szerelmi lírája. A versek segítenek eligazodni az érzelmek, a világ olykor bonyolult viszonylataiban, lelki támaszt is nyújthatnak a fogékony embernek, ezért is kívánok minél több olvasót a kötetnek. Dr. Molitorisz Pál
|
|||||||||