Tudósportré

Dr. Molitorisz Pál
Dr. Mendöl Tibor és Szarvas

Dr. Mendöl Tibor földrajztudósnak, egyetemi tanárnak, a földrajztudományok doktorának pályája és munkássága sok szálon kapcsolódik Szarvashoz, neve városunkban mégis elsősorban csak a szakmabeliek előtt ismert. Emlékét Szarvason nem őrzi utcanév, nevét sem jelöli emléktábla. Pedig Mendöl a földrajztudomány kimagasló, nemzet-közileg elismert művelője volt, tudását tanítványok seregének adta át. Megírta a Szarvas földrajza című klasszikussá vált település-földrajzi munkáját, s ennek ellenére neve, munkássága nem kap kellő hangsúlyt a városban.

Tudományos pályájának bemutatására nem vállalkozhatunk, ezt elvégezték volt munkatársai, pályatársai, tanítványai. A Földrajzi Közlemények Mendöl halálának tízedik évfordulójára kiadott emlékszámából, vagy a Békési Élet című tudományos folyóirat - részben tematikus - 1980. évi 4. számából átfogó képet nyerhetünk pályafutásáról, tudományos tevékenységéről, műveiről.1 Ezúttal Mendöl Tibor szarvasi és egyetemi éveit, valamint városunkra vonatkozó munkásságát kívánjuk bemutatni.

Családja

Kelló Gusztáv ev. lelkész, sógo-ra Lügner Alfréd és Mendöl Lajos Szarvason 1911-ben

Mendöl Tibor 1905. május 5-én született Nagyszénáson, evangélikus pedagógus-papi családból. Nagyapja Mendöl János a Pozsony megyei Alsószeliben volt evangélikus tanító. Édesapja Mendöl Lajos 1875-ben született, szintén Alsószeliben. Gimnáziumi (Pozsony, Sopron), majd teológiai tanulmányai (Sopron, Tübingen) elvégzésével középiskolai tanári oklevelet is szerzett. Diplomája megszerzése után rövid ideig segédlelkész Orosházán, majd egy évtizedig Nagyszénás evangélikus lelkésze volt. 1911 elején - jórész éppen gyermeke iskoláztatása érdekében - Szarvasra költöztek, s Mendöl Lajos lelkészi hivatását tanári állására cserélte fel. A szarvasi gimnázium 1910. december 14-én választotta meg rendes vallástanárává, s férfikora delén, 1926. október 24-én bekövetkezett haláláig tanárként működött Szarvason. Tagja volt a gimnázium felügyelő bizottságának. Aktívan bekapcso-lódott a város társadalmi életébe. Elnöke volt a Szarvasi Kaszinónak, állandó cikkírója az egyházi lapoknak. Tehetségét, szuggesztív szónoki képességét lelkészként és tanárként egyaránt a magyar kultúra és a nevelés ügyének szentelte.

Mendöl Tibor édesanyja, Saláth Ilona szintén pedagógus családból származott, édesapja Saláth Tamás hosszú ideig főtanítója volt a békéscsabai evangélikus iskolának.

A szarvasi évek

Mendöl Lajos

A Mendöl család Szarvasra költözve megvette az Ótemplom közelében lévő Vajda Péter utca 29. (ma Vajda Péter u. 10.) szám alatti családi házat. (Az épületet - melyben később dr. Nádor Jenő gimnáziumi tanár, igazgató lakott - 1980 körül lebontották.) 1916-ban a család a Beliczey u. 4. (ma Szabadság utca 8.) számú, a gimnázium tulajdonában lévő épületbe költözött, melyben a gimnáziumi alumneum (étkezde) is működött. (Ez az épület sem áll már, helyén többszintes önkormányzati bérlakás épült.) Az étkezde vezetője, "tápintézeti eforusa" Mendöl Lajos volt.

A gyermek Mendöl Tibor sokoldalú érdeklődési köréből korán került középpontba a földrajz: "Még nem jártam iskolába, de olvasni már tudtam, amikor játékszerűen kezdtem megbarátkozni a térképekkel" - írja önéletrajzában. Elemi iskolai tanulmányait a szarvasi ág. hitv. ev. egyházközség népiskolájában kezdte 1911-ben, tanítója Chovan Jolán volt.

Sokoldalú érdeklődésére jellemző levelezőlap, ásvány- és bélyeggyűjteménye, de régi pénzeket is gyűjtött. Elemista korában földrajzi társasjátékot szerkesztett, középiskolásként verseket, színdarabokat írt. A színdarabokat elő is adták, maga is játszott; az előadásokat felnőttek is látogatták. A kortársai által kedvelt gyermekjátékok, sportjátékok ugyanakkor nem keltették fel az érdeklődését, értetlenül szemlélte a szurkolók lelkesedését is.

Gimnáziumi tanulmányait 1915-ben kezdte meg a szarvasi ev. főgimnáziumban, osztályfőnökei az első két évben dr. Neumann (Nádor) Jenő, ezt követően pedig Szeberényi László tanárok voltak.

A gimnázium VI. osztályos tanulója 1921-ben (Mendöl a középső sorban jobbról a második, az első sorban középen Szeberényi László osztályfőnök)

A gyermek Mendöl már olyan szellemi színvonalon állott, hogy felnőttek, például a szarvasi járásbíróság nagyműveltségű vezetője, Mészáros Gusztáv m. kir. táblabíró is szívesen elbeszélgetett vele. A már idős dr. Zsilinszky Mihály, történész, tanár, a szarvasi választókerület országgyűlési képviselője is gyakran sétálgatott, beszélgetett a csodagyereknek tartott okos fiúval.

Szülei hamar észlelték gyermekük rendkívüli tehetségét, s különösen a földrajz iránti vonzalmát, s tudatosan nyújtottak segítséget ez irányú fejlődéséhez. Mészáros Jenő festő-művész sokszor rajzoltatott térké-peket a kisdiák Tiborral, aki meglepő rajzkészségről és topográfiai érzékről tett tanúságot. Édesapja nagyobb utazásokat tett a gimnazista diák fiával az országban, de utazott a Magyar Keresztyén Diákszövetség szervezé-sében is. (Utazásai pl. 1917: Balatonfüred; 1918: l. Borsod, Zólyom és Bars vármegyék, 2. Békéscsaba és Nagyvárad; 1920: 1. Mezőtúr, 2. Budapest; 1922: l. Dobogókő, 2. Szeged.) Ezekről az utakról korához képest feltűnően érett, rendszerező; térképekkel; épületek, hidak, címerek rajzaival illusztrált útinaplót készített.
Felkészültsége, éles szemű megfigyelései, felismerései, véleményei már kisgimnazista korában előrevetítették a későbbi tudóst. Lapozzunk bele a 12 éves kisdiák útinaplójába. A Balaton látványának leírása nemcsak érzelemgazdagságról, hanem bámulatos íráskészségről, meglepően könnyed és elegáns stílusról is tanúskodik:
"Előttem áll a simatükrű, ragyogóan halványkék víztömeg, a maga leheletszerű, éteri finomságával. Balatonfüredi tartózkodásom idején sokszor órákat töltöttem a nagy víz partján, s bámultam a csodás tó tükrének rezzenéseit; színének változását az indigótól a berlini kéken, az azúron és a sejtésszerű, lebegő halványkéken át a tengerzöldnek és a ragyogó fehérnek minden elképzelhető változatáig a meglepőbbnél meglepőbb, finomnál finomabb bűvös hatású vízfelületen. A távolban Tihany szelídlejtésű hegyének ködös vonalai, a közelben a zöldellő nádasok, az ezer színben pompázó gyümölcsöskertektől, szőlőktől tarkálló dombsorok, fehérlő villák; ragyogó, derült ég mesésen harmonikus képe lebeg előttem; s mintha a tó közepéről érkező enyhe légáramlat, a "Magyar tenger" leírhatatlan bűverejű szellője érintené arcomat..." A gyermek Mendöl élményeit, benyomásait szinte egy impresszionista festmény látványának hatásával jeleníti meg az olvasó előtt.

Tudatosan készült pályájára: "A gimnázium felsőbb osztályainak küszöbén már tudtam, hogy geográfus leszek. A körülményekhez képest ennek megfelelően igyekeztem olvasmánya-imat is megválogatni; és az iskolai tantárgyaknak is főleg olyan részletei kötötték le érdeklődésemet, amelyek-nek felismertem, vagy sejtettem földrajzi vonatkozásait" - jegyzi meg önéletrajzában. Gimnáziumi bizonyít-ványainak tanúsága szerint azonban nemcsak a szívéhez legközelebb álló földrajzból, hanem valamennyi tantárgyból jeles eredményt ért el. A Szarvasi Közlöny 1923. június 9.-i száma büszkén számol be a Budapesten rendezett országos diákversenyről, melyen a főváros és a vidék legjelesebb diákjai vettek részt, s Mendöl Tibor, a szarvasi főgimnázium VIII. éves tanulója a történelemből második helyezést ért el. A versenytétel témájáról (Európa képe a szatmári béke korában, és ezer évvel előbb) a gimnázium önképző körében később előadást tartott. Történelem tanára Dr. Neumann (Nádor) Jenő, Szarvas jeles monográfusa volt.

Megkülönböztetett figyelemmel fordult a közlekedés problémái felé, felismerve a témának a gazdasági életben betöltött jelentőségét. Elkészítette Szarvas és Budapest közötti közúti útvonalak tervét. A vasúti közlekedés területén váltó megoldásokat tervezett.

Tevékenyen részt vett a gimnázium Vajda Péter Önképző Körének munkájában, melynek alelnök-titkára volt. Előadásokat tartott főleg földrajzi és történelmi témákban. Célja elsősorban az érdeklődés felkeltése volt, különösen a mellőzött földrajz iránt (pl. Hogyan alakult ki a földrajzilag egységes magyar medence és a Kárpátok vonulata?), de más témákat is feldolgozott (pl. A protestáns kor lírája). Írásai megjelentek a Kör folyóiratában, a Zsengékben. Gyakran tartott a gimnáziumban nemzeti ünnepeinken érzelmekben, képekben gazdag, egyéni hangvételű, hatásos beszédeket.
1923. június 23-án valamennyi tantárgyból jeles érettségi "vizsgálatot" tett, s ezzel lezárult sikerekben gazdag középiskolai korszaka.

A budapesti egyetemen

1923. szeptemberében már a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója. A mindvégig jeles középiskolai tanulmányai alapján elnyerte az Eötvös Kollégium tagságát. Leckekönyvét lapozgatva a jeles és kitűnő vizsgaeredmények mellett a kor legnevesebb professzorainak - valamennyien a Magyar Tudományos Akadémia tagjai - keze vonásaival találkozhatunk. Csak néhányukat említem meg az illusztris névsorból: dr. Cholnoky Jenő, dr. Domanovszky Sándor, dr. Hóman Bálint, dr. Szekfű Gyula, dr. Madzsar Imre, dr. Gombocz Zoltán, vagy a szarvasi születésű dr. Melich János.

Egyetemi éveire önéletrajzában egyebek között így emlékezik: "Az ottani élet, a folytonos érintkezés a legkülönbözőbb érdeklődésű, és többnyire valamilyen irányban tehetséges hasonlókorú fiatalokkal, kétségtelenül tágította a látókörét annak, aki odakerült. A szellemi szabadság és az elfogulatlan tudományos kutatómunka meggyőződéses tisztelője lettem ebben a mindenféle nagyképűséggel és képmutatással szemben ironikus magatartást tanúsító környezetben." Itt kötött barátságot későbbi professzor társával, Bulla Bélával. Barátságuk egész életpályáját végigkísérte, s a magyar geográfia fejlődésére is kihatott.

1924 nyarán az egyetem szervezésében gr. Teleki Pál földrajztudós, egyetemi tanár, korábbi, illetve későbbi miniszterelnök vezetésével tanulmányúton vett részt a balti államokban, Finnországban; az Északi Jeges-tengerig eljutott.

A tanulmányúton készült felvétel (kalapban Teleki, sapkában Mendöl)

Középiskolai tanárvizsgálati értesítője dr. Melich János aláírásával

1926 őszén 51 éves korában elhunyt édesapja. Életrajzában így ír erről a tragikus eseményről: "... apám halála nemcsak mélyen megrendített, hanem annak is tudatára ébresztett, hogy számos más fiatalhoz viszonyítva milyen sima volt eddig az életem; viszont most, ugyanezekhez a kortár-saimhoz képest mennyire gyámol-talan vagyok." Édesapja halála után 1927-ben özvegy édesanyja leányával, Mártával Budapestre költözött, ezzel - legalábbis a lakóhely vonatkozásában - megszakadt a kapcsolata városunkkal. Ebben az évben az egyetemi tanulmányainak befejezésével lezárult a felkészülés korszaka is, júniusban kitűnő eredménnyel földrajz és történelem szaktárgyakból letette a tanári szakvizsgát, majd 1928-ban földrajz főtárggyal bölcsészdoktori oklevelet szerzett a Szarvas földrajza c. doktori értekezésével.

Életpályája

Melich János levelezőlapja Mendölhöz 1927-ből

1927 őszén mint írja, "habozás nélkül" - elfogadta a Magyar Kir. Debreceni Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézete által felkínált díjas gyakornoki állást. 13 esztendőt dolgozott az Intézetben dr. Milleker Rezső tanszékvezető professzor mellett, közben 1933/34. tanévet ösztöndíjasként a párizsi Sorbonne egyetemen töltötte.
Debreceni korszakának mérlegét a következőkben vonta meg: "... évről-évre meghosszabbított, kisjövedelmű, bizonytalan állás, és egyre bővülő munkakör..., még a tizenharmadik évem vége fele is ugyanakkora fizetésből éltem, mint pályám kezdetén, noha komolyan dolgoztam és a tudományos működés terén ezt az időt kérkedés nélkül tekinthetem életem termékeny korszakának. Az emberföldrajz egész rendszere, a településföldrajz módszertana ekkor bontakozott ki előttem a magam számára továbbépíthető módon. Az alföldi városok földrajzát pedig kutatómunkám során sikerült megalapoznom, nagyrészt ki is építenem..." Egyre elmélyültebben fordult a településföldrajz felé. Sorra jelentek meg településföldrajzi munkái, elsősorban az alföldi városfejlődés témakörében. Munkája elismerése címekben nyilvánult meg, 1930-ban tanársegédi címben, 1937-ben pedig magántanári habilitációban.

Amikor 1940-ben a budapesti tudományegyetem egyetlen földrajzi tanszéke megürült, két tanszékre való szétválasztása elodázhatatlanná vált, 1940. december 30-án az emberföldrajzi tanszékre nevezték ki nyilvános rendkívüli tanári minőségben, majd 1943 októberében nyilvános rendes tanárrá lépett elő. Ezt követően haláláig az egyetem ember- majd gazdaságföldrajzi tanszékének professzora volt.

1947-ben megnősült, Molnár Piroska polgári iskolai tanárt vette feleségül. Földrajzi szakképesítésű felesége jelentős segítséget nyújtott munkájában.

A Tudományos Akadémia oklevele Voinovich Géza és Kodály Zoltán aláírásával

Délelőttjeit az egyetemi tanszéki munka, délutánjait rendszerint a Földrajzi Társaság szakbizottsági és egyéb ülése, tárgyalások kötötték le, tudományos munkáinak írásához többnyire csak az éjszakai órákban foghatott hozzá. Kutatásai eredmé-nyeként több szakkönyvet jelentett meg, egyebek között 1963-ban az Általános településföldrajz című alapművét, melyet akadémiai nagydíj és nemzetközi elismerés fogadott. Maradandót alkotott szűkebb szak-területén kívül a közlekedés-földrajzban, a táji szintézisekben, a tudomány elméletben. Nagy számú szak- és népszerű cikket tett közzé; egyetemi jegyzeteket szerkesztett, rádió előadásokat tartott, könyvismer-tetéseket írt. Recenziói, bírálatai orientáló erejűek voltak. Tagja volt számos tudományos intézménynek és tudományos társaságnak. 1946-ban a Magyar Földrajzi Társaság elnökévé, a Magyar Tudományos Akadémia pedig levelező tagjává választotta.
Számos elismerésben részesült, melyek közül csak a nagy elődről, Lóczy Lajosról elnevezett, a Magyar Földrajzi Társaság által adományozott emlékérmét említjük, melyet 60. születésnapja alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián rendezett ünnepségen adtak át részére.

A Szarvas földrajza

Mint láttuk Mendöl életének meghatározó másfél évtizedét 1911-1926 között Szarvason töltötte. Ennek köszönhető, hogy a fiatal egyetemi hallgató érdeklődése az alföldi városokon belül elsősorban gyermek- és ifjúkorának színtere felé fordult.

A harmadéves egyetemista a Collegium Hungaricum tagjaként az 1925/26. tanévet ösztöndíjasként a bécsi egyetemen töltötte. "Visszatérve Budapestre, javában dolgoztam alföldi témájú, emberföldrajzi tárgyú doktori értekezésemen..." - írja a már idézett, 1951. december 21-én kelt önéletrajzában. Még bécsi tartóz-kodása idején írt egy figyelemre méltó tanulmányt, melynek befejező része Szarvas földrajzát foglalta össze. E tényekből arra következtethetünk, hogy ezekben az években még nem alakult ki a doktori értekezés témájaként Szarvas földrajza, de az már körvonalazódott. Utolsó egyetemi évében kezdte meg a Szarvas földrajzának megírását, s már a debreceni egyetem gyakornokaként 1928-ban fejezte be doktori értekezését. A tanulmány még ebben az évben magyar, illetőleg német nyelven nyomtatásban is megjelent a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság Honismereti Bizottsága kiadásában.

A helyszíni felvétel Szarvas bel- és külterületének bejárása útján készült. A tanulmány kéziratát lapozgatva megállapíthatjuk, hogy az a nyomtatásban megjelent értekezésnél jóval több adatot tartalmaz, a szerző elmélyült helyi ismereteiről tanúskodik. Az anyag feldolgozását részben a Budapesti Egyetem, részben pedig a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetében végezte.

Szarvas - Mendöl által rajzolt és színezett - domborzati térképe

Maradéktalanul ismerte, kijegyzetelte és fel-használta a Békés megyére, de különösen a Szarvasra vonatkozó szakirodalmat. Az utób-biak közül megemlítjük Markovitz, Tessedik, Koren István , Krecs-marik Endre, dr. Ponyiczky Zoltán, dr. Neumann (Nádor) Jenő munkáit. Felhasználta Szarvas nagyközség irattárában, a szarvasi telekkönyvben és az ármentesítő társulat szarvasi szakaszmérnökségén fellelhető adatokat. A XIX. század második felének szarvasi birtokviszonyai a jegyzetekből könnyűszerrel áttekinthetőek. Elemezte az 1800-as évek elejéről származó határtérképeket. Kutatott a szarvasi ev. főgimnázium archív könyvtárában is. A kézirat mellékletét képező tematikusan rendszerezett anyagok - melyek terjedelmüknél fogva a dolgozatban nem jelenhettek meg - külön is jelentős értéket képviselnek.

A Szarvas földrajzát - mely a település történetében előzmény nélküli - a szaktudomány is, mint az első óriásfalu monográfiát tartja számon. Mendöl munkájában Szarvast nemcsak természeti földrajzi, hanem településföldrajzi vonatkozásaiban is vizsgálta; a tanulmány új elméleti és módszertani elemeket tartalmaz.

A Szarvas földrajza a fiatal, 23 éves szerző kiváló megfigyelőképességéről, kialakult kutatómódszeréről, a már említett forrásanyag alapos ismeretéről és biztos kezű felhasználásáról tanúskodik. Általános érvénnyel állapította meg, hogy az emberi letelepedés szempontjából az ártér és az árvízmentes szint érintkezése, különösen a folyó magas fekvésű partja a legkedvezőbb, a "legenergikusabb". A táj és az ember kapcsolatok (IV. fejezet) még nem olyan hangsúlyosak, mint későbbi munkáiban; de az elegáns okfejtés, a tisztán kidolgozott koncepció már a földrajztudós Mendölt vetíti elénk. "Életkorban, szakmában egyaránt nagykorú" - jegyzi meg egyik életrajzírója.
Mendöl egy évtized múlva, 1937-ben így tekint vissza első munkájára: "A Szarvas földrajza egy község közigazgatási határai közé zárt, jellegzetes alföldi terület földrajzi monográfiája, s ezen a téren első kísérlet volt. ...Annak idején mind a kutatás, mind a rendszerezés munkájában jobbára magamnak kellett a módszert megtalálnom. Tény, hogy mind a dolgozatomban alkalmazott módszer, szempontok és a rendszerezés számos sajátosságát... elég sok alkalommal viszontláthattam az elmúlt évek hazai földrajzi irodalmában. Felfogásom ma is az, hogy "két elem küzdelme" építette fel... a mai térszínt: a folyók munkája és a löszképződés. A felszín finom formáit a táj életében uralkodó elemeknek tartom. Hogy ezek értékét a vízjárással való kapcsolatuk sokszorosan felfokozza, az természetes: ez az amit mindig mondtam és mondok ma is. Éppen ezen a réven döntő fontosságú a kis, alig néhány méteres magasságkülönbségek szerepe."

A tanulmány 1981-ben a "Bibliotheca Bekesiensis" sorozat 23. köteteként ismét megjelent 500 számozott példányban, ezzel némileg szélesebb körben hozzáférhetővé vált. A német nyelvű rezümé magyar fordítása pedig a Földrajzi Közlemények Mendöl-emlékszámában olvasható. Mendöl e tanulmányát már a kiadását követő évben, 1929-ben feldolgozta népszerű formában az ifjúság számára, s folytatásokban közölte az Élet és Ifjúság c. folyóiratban . A szépírói erényekről tanúskodó, s gyakorlatilag hozzáférhetetlen munkát célszerű lenne kiadni elsősorban a szarvasi tanulóifjúság számára.

Epilógus

E nagyküldetésű életpálya 38 évvel ezelőtt fejeződött be, amikor életének 62-ik évében, 1966. augusztus 21-én meghalt. Súlyosodó magas vérnyomás betegsége miatt 60 évesen nyugállományba helyezését kérte, melyre 1966 nyarán került volna sor. Tudományának fáradhatatlan művelője volt, gyengülő erővel bár, de szinte az utolsó percéig dolgozott. Utolsó két évében fejlődésüket, változásaikat megfigyelve több jelentős magyar várost bejárt feleségével. Korai halála sok tervének megvalósításában akadályozta meg. Élete példaszerű tudósélet volt. Halálával egy korszak zárult le, a magyar geográfia, s különösen a magyar településföldrajz megújulásának korszaka.

Munkásságának elismeréseként a földrajztudományok doktora címet halála után, 1967-ben kapta meg. A tanítvány, dr. Somogyi Sándor, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára, a nagyszénási emléktábla-avató beszé-dében megidézte alakját: "Pedánsan öltözve, mosolygós arccal cikázik az előadóterem táblája előtt. Kitűnően tagolt, jól hangsúlyozott mondatokkal, dinamikus lendülettel magyaráz, és villámgyorsan írja a fonetikusan ejtett idegen nevek pontos helyesírását a táblára. Akinek szerencséje volt látni és hallgatni őt, azok előtt így maradt meg Mendöl professzor úr arcképe, és így marad meg most már az utókor számára is."

A kortárs és pályatárs, Wallner Ernő a Földrajzi Közlemények jubileumi számában így emlékezett Mendöl egyéniségére: "Szerény, halk szavú, türelmes egyénisége megbecsülést váltott ki azokban, akik közelebbről megismerték. Természete inkább zárkózottnak volt mondható, társasági kapcsolatai szűk keretek közé szorítkoztak... Távol állt a tanszéken néha felbukkanó személyi súrlódásoktól, és azokat tárgyilagosan ítélte meg... Akaratlanul, szinte észrevétlenül hatott hallgatóira, és nyert közülük követőket... Közvetlen, szívélyes modora következtében sohasem tátongott űr a professzor és tanítványai között... a munka eleme volt, mindig azt keresete. Határozott, meg nem alkuvó egyéniség volt. Bírálata, vagy támogatása mindig őszinte, nyílt volt. Munkatársai ezért nemcsak tisztelték, de szerették is. Ha tudományos nézetét helyesnek tartotta, és igazolva látta, az ellenvéleményekkel szemben erőteljesen állást foglalt."

Jellemzően világít rá ezen utóbbi megállapításra Erdei Ferenc szociológus és a geográfus között lezajlott éles hangú vita. A vita során Erdei egy alkalommal a következőket írta Mendölnek: "Kedves kollégámnak szólítalak, mert egy tárggyal foglalkozunk, legfőképp azért, mert végeredményben úgyis meg fogjuk érteni egymást... ...jólesett az a szigorúan tárgyszerű kritikai észrevétel, amit egyébként vártam is Tőled... Meggyőződésem szerint Te képviseled legméltóbban az ifjabb és a modernebb geográfiát, felkészültséged és tudományos lelkiismereted szintén a legderekabb..."

Szarvassal való kapcsolata pályája során nem szakadt meg. Az ujjá alakuló Szarvasi Öregdiákok Szövetsége 1961. június 18. napján tartott közgyűlésén "örökös, tiszteletbeli díszelnökévé" választotta. Halála előtti években többször adott kifejezést Szarvasra való visszavágyásának, a város földrajzával foglalkozó tanulmányának kiegészítését is tervezte. Özvegye 1974-ben férje földrajztudományi munkásságának hagyatékát a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumnak adományozta. A becses dokumentumok (fotók, személyi okmányok, kéziratok stb.) jó kezekbe kerültek.

Mendöl születésének 75. éves évfordulóján Békés megye is csatlakozott az országos megemlé-kezésekhez. A szarvasi Múzeumban 1980. május 5-én Mendöl Tibor hagyatékából emlékkiállítás nyílt, nagyszénási szülőházán pedig egykori tanítványai emléktáblát avattak; Szarvason, a Városi Tanács nagytermében a Magyar Földrajzi Társaság Körös-vidéki Osztálya plenáris ülést tartott, jeles előadókkal, melyen jelen volt a tudós özvegye is. Szülőhelyén, Nagy-szénáson 1991-ben teret neveztek el róla, 2000-ben az önkormányzat kiadta egy munkáját, Mendölről elnevezett földrajzversenyt rendeztek.

* * *

E megemlékezésnek részben az a célja, hogy megismertesse az olvasót Mendöl Tibor példamutató életének és munkásságának szarvasi kapcsolódá-saival; egyben emlékének ébresztésével meg kívánjuk törni a csöndet személye körül.
Városunk büszke lehet tudós fiára. Örvendetesnek látnánk, ha a szarvasi általános- és középiskolákban a tanulók a legszükségesebb mértékben megismerkedhetnének Mendöl szarvasi munkásságával. Javasoljuk végül születésének közelgő századik évfordulóján, 2005-ben utcát elnevezni a tudósról, és egy emléktábla elhelyezését, az alma mater, a volt gimnázium, a jelenlegi óvóképző intézet épületén, melyből elindult magasra ívelő tudományos pályájára.
A szerző köszönetet mond dr. Mendöl Tiborné Molnár Piroskának a szarvasi múzeum részére tett adományáért, mely lehetővé tette e cikk megírását is; köszönetet mond dr. Kárpáti Imréné dr. Dévai Sarolta ny. földrajz tanárnőnek pedig azért, hogy felhívta a figyelmet a cikk megírására, és a nehezen hozzáférhető szakirodalmat rendelkezésemre bocsátotta.