<<
Vissza
Hartay Csaba
Vakuljon meg az árnyék
Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 1. 116 o. Szarvas, 1996
1977-ben
születtem Gyulán, de kisgyermekkorom óta Szarvason élek. 1996-ban érettségiztem
a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. A gimnázium elsõ évét Szarvason
végeztem, de Szeghalmon tudomást szereztek nagyszerû elõmenetelemrõl,
ezért aztán átigazoltak.
Három éve írok verseket, jelenleg - gazdag életúttal a hátam mögött
- önéletrajzomon dolgozom. Írásaim rendszeresen jelennek meg a Szarvas
és Vidékében. Nem örülnék, ha megyei vagy országos irodalmi folyóiratokban
olvasnám verseimet, mert nem vágyom elismerésre és hírnévre. Ezért sem
akartam kötetet megjelentetni. Csak hát - látva a könyvesboltok elõtt
kígyózó sorokat a legfrissebb könyvekért - manapság nagy üzlet a versírás.
Szégyellem, de bevallom: a kapzsiság vitt rá, hogy kiadassam elsõ kötetemet.
Magamról még annyit: nem szeretek szórakozni, utálom a humort, és nem
szeretem jól érezni magam. Egy igazán komoly, mûvelt, állandóan öltönyt
viselõ (abban is alvó) fiatalember vagyok. Barátaim nincsenek. Ne is
szóljanak hozzám!
Hartay
Csaba
* * *
Ez
az ironikus és önironikus bemutatkozó szöveg szerepel elsõ kötetének
hátlapján. Meghatározó kötet volt ez karcsú kötet az induló kölõ és
kiadója számára is. Akkor még nem lehetett tudni, lesz-e folytatás.
Ma már tudjuk: lett. A sorozat a 12., Hartay Csaba az 5. köteténél tart.
A Szarvas és Vidéke c. hetilapban
jelent meg nyomtatásban elsõ verse, Sárándi József, József Attila-díjas
író fedezte fel tehetségét, és rendezte kötetbe az akkor 17 éves fiatalember
verseit.
"A termékeny Anyaföld és
a csillagos Ég, a Tûz és a Víz elemi erejét, szellemét, lelkületét ötvözi.
Tõlük nyúlja le azt a valamit, amitõl versei varázslatos költészetté
válnak.
"Költõ született a Viharsarok
táján" - írta a kötet bevezetõjében. Merész feltételezés volt,
de Sárándi nem tévedett.
Hartay Csaba ma a Szépírók
Társaságának tagja, verseit vezetõ irodalmi folyóiratok és napilapok
közlik. Megjelent újabb kötetei: Gyertyataposás, Mokos József Kör, Békéscsaba,
1998; Az idegen irány, Barbaricum, Karcag, 2001; Idõviszony, Barbaricum,
Karcag, 2003; Éji magtár, Pauz, Celldömölk, 2006.
Az alábbi két verse elsõ kötetében jelent meg.
Ante portas
Zsákutcákon gyalogolok végig
Léha agyam telt gyümölccsé érik
S öregségem elkorhasztja fáját
Kéregtõl gyökérig
|
Lehetõség a múltban
Átúsztam a folyót
S a túlparton vettem észre:
Be van fagyva.
Simán keresztülsétálhattam
Volna rajta.
|