<<
Vissza
Dr. Lovász György
Fejezetek Szarvas kulturális életébõl
Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 9. 205 o. Szarvas, 2001
|
|
Dr. Lovász György (1930,
Szarvas), középiskolai tanár, ny. általános iskolai igazgató.
1954-70-ig a szarvasi Vajda Péter Gimnázium tanára, 1972-1986-ig
a szarvasi Óvónõképzõ Intézet tanára, 1988-92-ig általános iskolai
igazgató. Helytörténeti írásai, tanulmányai jelentek meg szakmai
folyóiratokban, gyûjteményes kötetekben.
|
* * *
Rendkívül
gazdag Szarvas helytörténeti irodalma! Vannak terjedelmes átfogó munkák
(Dr. Neumann Jenõ: Szarvas Nagyközség története 1922, Dr. Maday Pál:
Szarvas története 1962.). Számtalan kötet õrzi jeles férfiaink emlékét
(Pl.: Dr. Hanzó Lajos: Vajda Péter, 1958, Dr. Tóth Lajos: Benka Gyula
munkássága, 1964, Dr. Tóth Lajos: Tessedik Sámuel 1976, Elek László:
Vajda Péter 1996), van még sok ebbe a kategóriába tartozó munka. A Szarvasi
Krónika helytörténeti és közmûvelõdési folyóirat fontos funkciót tölt
be, mert feltárja a múltat, rögzíti a mai történéseket, és megõrzi a
jövõ számára.
Dr. Lovász György most megjelent
munkája az 1966-ban írt doktori disszertációjának átdolgozott változata.
Kár lett volna ezt a munkát az íróasztal fiókjában hagyva átadni a késõbbi
feledésnek. E munkának rangos helye lehet a helytörténeti kiadványok
sorában. Közel száz évet dolgoz fel a város társadalmi, kulturális életébõl
egyéni felfogásban, megõrizve a történelmi tényszerûséget. E munka olyan
idõben készült, amikor ki kellett állnia a hivatalos felfogás próbáját.
Kiállta és szinte változtatás nélkül kiállja a mai értékítélet minõsítését
is, mert a történelmi tényeket dolgozza fel.
Könyvének stílusa olvasmányos,
olyan ismereteket foglal össze, amirõl a mai nagyközönség talán keveset
tudhat, hiszen az idõ vas foga segít a feledésben. Talán úgy kellene
ezt a munkát kézbe venni, hogy az egyéni hangvételû elõszó és a bevezetés
elolvasása után, érdemes a felhasznált irodalmat és a szöveghez tartozó
jegyzeteket szemügyre venni, mert a korrekt történelmi hitelességet
igazolja. Ezt követõen ajánlatos a tartalomjegyzékbõl szemelgetni, mert
ez a munka "egy szuszra" nehezen dolgozható fel. A képmelléklet
- bár szerény -, méltó befejezés: kevéssé, vagy eddig nem ismert archív
fotókat mutat be.
Nincs szükség szakmai bírálatra,
mert azt megtette a Szegedi József Attila Tudományegyetem, amikor "summa
cum laude" (kitüntetéssel) fogadta el doktori disszertációként.
Külön is fegyelmébe ajánljuk
a Kedves Olvasónak a címlapon - kalligrafikus betûkkel szedett - sorokat:
Magyar szívvel magyar dallal
Búsulunk és vígadunk
Szilárd hittrl acél karral
Hirdetjük hogy szép hazánkért
Élünk s ha kell meghalunk .