<<
Vissza
Blaskó Mihály
Michal Blasko
A gyönyörû novemberek
Výlet domou
Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 10. 88 o. Szarvas, 2001
|
|
Blaskó Mihály (1941,
Szarvas) ny. tanár, közgazdász. 1964-94-ig a tokaji kereskedelmi
Középiskola tanára, könyvtárosa. Családja a szlováksághoz, a középiskola
Szarvashoz, költõi és írói munkássága Szarvashoz és Tokajhoz kötõdik.
Verseket diák korától ír, de elsõ kötetére több mint három évtizedet
várni kellett, hogy aztán sorjázzanak a kötetei: 1998-ban a Múltam
álmába visszamennék, 1999-ben a Búcsú a huszadik századtól,
2000-ben A èo novo na Ki¹séná¹i (elsõ szlovák verseskötete
és balladagyûjteménye), s ugyancsak 2000-ben az Emlékeim aranyos
öregekrõl (prózai munkája, Tokaj város anekdotakincsébõl).
|
* * *
Termékeny
munkásságának következõ fejezete: A gyönyörû novemberek. E kötetben
a 2000. és 2001. év költõi termését kívánta kötetbe foglalni.
Kiemelendõ, hogy kétnyelvû
kötetrõl van szó. A szlovák szülõk gyermekeként született Blaskó Mihály
tevékenyen vállalja mind szlovák, mind magyar identitását, s ez gondolkodás-módjának,
munkásságának is meghatározó eleme. Különös idõszerûséget ad kétnyelvû
kötetének, hogy 2001-et az ENSZ a Kisebbségi Nyelvek Évének nyilvánította,
így költeményeinek mostani megjelentetése szimbolikus jelentõségû is:
a két nép és a két kultúra közeledését kívánja szolgálni. Az alkotó
személye és mûvészi tevékenysége pedig összekötõ kapocs a magyarországi
szlovák kisebbség és a szlovákiai magyar kisebbség között.
A kötet 49 alkotása közül
- 17 szlovák és 37 magyar versoldalon - öt született szlovák, nyolc
szlovák és magyar, 32 magyar nyelven, és még egy-egy német, orosz és
magyar nyelvû költeménnyel is találkozunk. A versekbõl, az önvallomásokból
kirajzolódik a világ szépségeit és jelenünk-jövõnk árnyoldalait egyaránt
észrevevõ, azokat õszintén átérzõ és megélõ személyiség képe. A mûvész
óhaját híven kifejezik azok a sorok, amelyekben a szép, a jó vagy a
szeretet és a megértés iránti kristálytiszta vallomása nyilvánul meg:
"Hozz békét az embereknek..." (Pünkösdirózsa); "...ha
nem lesz többé áhítat, / Hol tisztul meg a Lélek?" (A 2000.
millennium); "Szíved álmától el ne vedd, / A képeket, a fényeket,
/ A félénk, halk reményeket." (A gyönyörû novemberek).
Az egyéni érzések a közösség,
a nép, a haza, sõt általában az ember, az emberiség iránti elkötelezett
felelõsség, erkölcsiség eszméjével ötvözõdnek. Mindnyájunknak szükségünk
van arra, hogy a mindennapok viharaiban, elvadult világunkban találkozzunk
és feltöltõdjünk ezekkel a léleknemesítõ gondolatokkal.
Mûvészi kidolgozottság, igényesség
jellemzi ezeket az igazi gyöngyszemeket. A világos, mégis egyéni képek,
a tiszta stílus remek lírai mûveket teremtett. Mindemellett a formai
sokszínûség még élvezhetõbbé teszi a költemények sorát: a többségében
bokorrímes verseken kívül (ami a 2000. év egyéni újítása a költõ munkásságában)
nyolc akrosztichon, hat képvers, valamint szabad vers, prózavers és
szóvers is található a gyûjteményben. További formai kísérletek még
a három szótagos rímeltetés, a kettõzött mássalhangzók és alliterációk
zeneisége, a maláji láncvers elemeinek variációs alkalmazása, a 40 betûs
képversek, valamint a három és négy szótagos vers kísérlete mindkét
nyelven.
A kötet tizenhárom illusztrációját
Ruzicskay György szarvasi festõmûvésznek köszönhetjük, ezek fele a szerzõ
tulajdonában lévõ egyedi rajz. Valamennyi a mûvész személyes ajándéka
a szerzõnek. A kötet mûvészi színvonalat, szépirodalmi értéket képvisel.
E kötetét követõen érdeklõdése
erõteljesebben fordult a Szarvas környéki településeken és a tanyavilágban
élõ szlovák lakosság körében élõ hagyományok felé. Gyûjtõmunkájának
eredményét részben a Szarvasi Krónikában megjelent tanulmányaiban, részben
kötetben publikálta. Hatodik kötete is két nyelvû, 2003-ban jelent meg
Nyelvzenei szépségek a szarvasi szlovák népköltészetben címmel.
Részlet Gregor Papuèek, magyarországi szlovák nyelvû költõnek a Ljudové
Novini c. újságban megjelent méltató írásából
"A diamant v hrude nezhnije"
(El nem korhad gyémánt a rögben)
(...) Predstavujem básnika
Michala Bla¹ku, ktorý u¾ vy¹e tridsa» rokov ¾ije v Tokaji.
Pí¹e v náreèí, aké si osvojil v rodièovskom dome: peknou sarva¹skou
slovenèinou.V jeho postoji mu nepreká¾a ani skutoènos», ¾e osud sa s
ním nemaznal, nedo¾ièil mu zoznámi» sa s literárnou slovenèinou.
Je to ¹µachetný, tvrdý charakter.
Mô¾e by» na "chladnej zemi", mô¾e "padnú»", mô¾e
"zvädnú»", mô¾e ho hoci aj "hruda kry»", je nepremenlivý,
dr¾í sa svojho tvaru a svojej podstaty, je ako diamant. "A diamant
v hrude nezhnije"!