Főoldal
A mĂşlt szilĂĄnkjai
Képek a város jelenéből
Szarvasi KrĂłnika
A Szarvasi KrĂłnika KiskĂśnyvtĂĄra
A Szarvasi KrĂłnika repertĂłriuma
A Szarvasi KrĂłnika szĂĄmai
  A honlap kÄ‚Å szĂ­tői
Szarvasi Krónika


<< Vissza

Máté József

Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza

Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 11. 91 o. Szarvas, 2001

Ki is gyõzné mind felírni, akik
Tömegestül el-elvérezének?
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak õk, mint a hadvezérek.
(Petõfi Sándor)

 

Máté József (1949, Gyula) nyomdász, fényképész, egyházi gondnok. Nyomdászként, fotósként és gondnokként dolgozott hosszabb ideig. Fotói a helyi hetilapokban és az aquakultúrával foglalkozó és halászati szaklapokban jelentek meg. Írásait a helyi hetilapokban publikálta. Szarvasiak az 1848/49-es szabadságharcban címmel önálló dokumentumkötetet jelentetett meg 1998-ban. Ennek bõvített változata jelent meg 2001-ben.

* * *

Szarvason minden idõben volt, aki "felírja", megemlékezzen a 48-as szarvasi katonákról. Zsilinszky Mihály 1872-ben várostörténeti monográfiájában arról tudósít, hogy "A haza védelmében Szarvas is tevékenyen részt vett. Új meg új toborzások történtek, s az év végén, midõn a veszély naggyá lett, minden 19 éves legény kirendeltetett, a 20 évesek sorshúzás útján soroztattak be honvédekül".

Dr. Neumann (Nádor) Jenõ 1922-ben kiadott helytörténeti munkájában részletesen elemzi a szarvasi 48-as eseményeket, majd 40 év múlva önálló kötetben jelenteti meg a Szarvas 1848-ban címû alapmûvét.

A sor örvendetesen folytatódik napjainkban is. Máté József - városunk 48-as történetének lelkes kutatója - négy év után már a második kötetével gazdagítja a kor helytörténeti irodalmát.

A könyv elsõ fejezete a szarvasi honvédek immár teljes névsorát tartalmazza, a korábbi kötetben 12 név még hiányzott a sorból. A második fejezetben a szarvasi nemzetõrök és szabadcsapatosok töredékes névsorát olvashatjuk. A listákon olykor ma is ismeretes szarvasi családnevek bukkannak fel, például Borgulya György, Kepenyes András honvéd, Molitorisz János honvédhadnagy. A névsorokat követõ életrajzok igen érdekesek. Olvashatunk néhány soros és több oldalas életrajzokat. Részletes ismereteket szerezhetünk pl. a tudós Ballagi Mórról, a halálraítélt, de kegyelemben részesülõ Boczkó Dánielrõl, Kollár Jánosról, Szarvas késõbbi országgyûlési képviselõjérõl, vagy a szabadságról szóló nagyhatású beszédérõl nevezetes Placskó István esperesrõl.

A harmadik fejezetben a szerzõ áttekinti az elesett, eltûnt, vagy a hadiesemények során szerzett betegségben meghalt 48-as szarvasi katonák névsorát, és röviden utal az elhalálozás körülményeire. A kötetben közölt térkép segítséget nyújt az Ótemetõben lévõ, többnyire pusztuló sírok felkereséséhez, valamint áttekinthetjük a szarvasi 48-as emlékhelyeket. A fejezetek között Arany-versek vagy versidézetek színesítik a könyvet.

Máté József munkája nem mentes hibáktól, hiányosságoktól sem. Hiányzik a tartalomjegyzék. A verseket, versidézeteket olvasva szembeötlõ és indokolatlan Petõfi mellõzése.

Néhány téves vagy hiányos adat is elõfordul. Brudkovszky nem haláláig, hanem csak 1873-ig töltötte be a bírói tisztet, míg Salacz József a közölt adattal szemben 1861-87-ig volt jegyzõ Szarvason. Greguss Ágost nem 1824-ben, hanem 1825. április 27-én született (s Budapesten 1882. december 13-án hunyt el), a Gerõ Ákos név pedig nem az eredeti neve, hanem az írói álneve volt. Réthy Vilmos és Réthy Lipót születési adatai eltérnek a más helyeken fellelhetõ adatoktól. Réthy Vilmos sírjának fekvését a térképen tévesen tüntette fel a szerzõ.

Aggályosak az eltûnt, elesett katonákra vonatkozó adatok. A kötet 65 nevet közöl, ugyanakkor dr. Nádor Jenõ 1962-ben kiadott már idézett munkájában 67 név szerepel, s a két névsorban csak mintegy 50 név azonos, így a lista 80 fõ fölé emelkedik. Dr. Nádor Jenõ munkáira a szerzõ az irodalomjegyzékben sem hivatkozik, s ezen mûvek mellõzése ellentmondásos adatok közléséhez vezetett. Pl. Laczjak András honvéd neve mellett a könyvben "betegsége nem ismert" megjegyzés szerepel, ugyanakkor a Nádor által kiegészített korabeli "öszveírás" szerint Temesvárnál esett el 1849. augusztus 9-én. Podani honvéd utóneve Nádornál János, a könyvben Pálnak van feltüntetve. Tusjak Pál neve tévesen, kétszer szerepel a névsorban. Furkós Tamás honvéd Máté szerint elesett, Nádor adatai szerint viszont forrólázban hunyt el. Zlinszky István nem 1914-ben, hanem 1911 áprilisában hunyt el. A kötet nem tartalmaz adatokat az 1900. március 9-én elhunyt Dancs Béláról, aki 39 éven át volt Szarvas jegyzõje, 1861-tõl haláláig, 17 évesen állt a hon védelmére, nemzetõrhadnagyi, illetõleg honvédõrmesteri rangot szerzett, a "halásztelki sírkertben" (Ótemetõ) nyugszik. A munka úgyszólván mentes a sajtóhibáktól, ugyanakkor az utóneveknél helytelen a cz használata, illetõleg néhány név pontatlan (pl. Litauszky, Unghváry, Zerinváry, Baghy).

Az elegáns kötet a Fazekas és Fiai Nyomdájának munkáját dicséri.

Jókai 1850-ben írt és elveszettnek tartott, majd kalandos úton megkerült naplójában többek között a következõket írja: "Évek múlva, századok múlva lesz mit beszélni az unokáknak apáik tetteirõl, s akár minõ sorsra lesz hivatva a jövõ nemzedék (...) szégyenelni nem fogja õket." Az utókor, ha nem is szégyelli, inkább jóindulatú feledést borít a szarvasi 48-as katonák emlékére, holott 1848 márciusa és az azt követõ drámai küzdelem máig ható, új korszakot nyitott hazánk történetében.
Köszönettel tartozunk a szerzõnek, hogy munkájában emléket állított a szarvasi 48-as honvédek lassanként múltba veszõ emlékének, felidézte nevüket, tetteiket.