<<
Vissza
Máté József
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza
Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 11. 91 o. Szarvas, 2001
Ki is gyõzné mind felírni, akik
Tömegestül el-elvérezének?
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak õk, mint a hadvezérek.
(Petõfi Sándor)
|
|
Máté József (1949, Gyula)
nyomdász, fényképész, egyházi gondnok. Nyomdászként, fotósként
és gondnokként dolgozott hosszabb ideig. Fotói a helyi hetilapokban
és az aquakultúrával foglalkozó és halászati szaklapokban jelentek
meg. Írásait a helyi hetilapokban publikálta. Szarvasiak az
1848/49-es szabadságharcban címmel önálló dokumentumkötetet
jelentetett meg 1998-ban. Ennek bõvített változata jelent meg
2001-ben.
|
* * *
Szarvason
minden idõben volt, aki "felírja", megemlékezzen a 48-as szarvasi
katonákról. Zsilinszky Mihály 1872-ben várostörténeti monográfiájában
arról tudósít, hogy "A haza védelmében Szarvas is tevékenyen
részt vett. Új meg új toborzások történtek, s az év végén, midõn a veszély
naggyá lett, minden 19 éves legény kirendeltetett, a 20 évesek sorshúzás
útján soroztattak be honvédekül".
Dr. Neumann (Nádor) Jenõ
1922-ben kiadott helytörténeti munkájában részletesen elemzi a szarvasi
48-as eseményeket, majd 40 év múlva önálló kötetben jelenteti meg a
Szarvas 1848-ban címû alapmûvét.
A sor örvendetesen folytatódik
napjainkban is. Máté József - városunk 48-as történetének lelkes
kutatója - négy év után már a második kötetével gazdagítja a kor helytörténeti
irodalmát.
A könyv elsõ fejezete a szarvasi
honvédek immár teljes névsorát tartalmazza, a korábbi kötetben 12 név
még hiányzott a sorból. A második fejezetben a szarvasi nemzetõrök és
szabadcsapatosok töredékes névsorát olvashatjuk. A listákon olykor ma
is ismeretes szarvasi családnevek bukkannak fel, például Borgulya
György, Kepenyes András honvéd, Molitorisz János honvédhadnagy.
A névsorokat követõ életrajzok igen érdekesek. Olvashatunk néhány soros
és több oldalas életrajzokat. Részletes ismereteket szerezhetünk pl.
a tudós Ballagi Mórról, a halálraítélt, de kegyelemben részesülõ
Boczkó Dánielrõl, Kollár Jánosról, Szarvas késõbbi országgyûlési
képviselõjérõl, vagy a szabadságról szóló nagyhatású beszédérõl nevezetes
Placskó István esperesrõl.
A harmadik fejezetben a szerzõ
áttekinti az elesett, eltûnt, vagy a hadiesemények során szerzett betegségben
meghalt 48-as szarvasi katonák névsorát, és röviden utal az elhalálozás
körülményeire. A kötetben közölt térkép segítséget nyújt az Ótemetõben
lévõ, többnyire pusztuló sírok felkereséséhez, valamint áttekinthetjük
a szarvasi 48-as emlékhelyeket. A fejezetek között Arany-versek vagy
versidézetek színesítik a könyvet.
Máté József munkája nem mentes
hibáktól, hiányosságoktól sem. Hiányzik a tartalomjegyzék. A verseket,
versidézeteket olvasva szembeötlõ és indokolatlan Petõfi mellõzése.
Néhány téves vagy hiányos
adat is elõfordul. Brudkovszky nem haláláig, hanem csak 1873-ig
töltötte be a bírói tisztet, míg Salacz József a közölt adattal
szemben 1861-87-ig volt jegyzõ Szarvason. Greguss Ágost nem 1824-ben,
hanem 1825. április 27-én született (s Budapesten 1882. december 13-án
hunyt el), a Gerõ Ákos név pedig nem az eredeti neve, hanem az
írói álneve volt. Réthy Vilmos és Réthy Lipót születési
adatai eltérnek a más helyeken fellelhetõ adatoktól. Réthy Vilmos
sírjának fekvését a térképen tévesen tüntette fel a szerzõ.
Aggályosak az eltûnt, elesett
katonákra vonatkozó adatok. A kötet 65 nevet közöl, ugyanakkor dr.
Nádor Jenõ 1962-ben kiadott már idézett munkájában 67 név szerepel,
s a két névsorban csak mintegy 50 név azonos, így a lista 80 fõ fölé
emelkedik. Dr. Nádor Jenõ munkáira a szerzõ az irodalomjegyzékben
sem hivatkozik, s ezen mûvek mellõzése ellentmondásos adatok közléséhez
vezetett. Pl. Laczjak András honvéd neve mellett a könyvben "betegsége
nem ismert" megjegyzés szerepel, ugyanakkor a Nádor által kiegészített
korabeli "öszveírás" szerint Temesvárnál esett el 1849. augusztus
9-én. Podani honvéd utóneve Nádornál János, a könyvben Pálnak
van feltüntetve. Tusjak Pál neve tévesen, kétszer szerepel a
névsorban. Furkós Tamás honvéd Máté szerint elesett, Nádor adatai
szerint viszont forrólázban hunyt el. Zlinszky István nem 1914-ben,
hanem 1911 áprilisában hunyt el. A kötet nem tartalmaz adatokat az 1900.
március 9-én elhunyt Dancs Béláról, aki 39 éven át volt Szarvas
jegyzõje, 1861-tõl haláláig, 17 évesen állt a hon védelmére, nemzetõrhadnagyi,
illetõleg honvédõrmesteri rangot szerzett, a "halásztelki sírkertben"
(Ótemetõ) nyugszik. A munka úgyszólván mentes a sajtóhibáktól, ugyanakkor
az utóneveknél helytelen a cz használata, illetõleg néhány név pontatlan
(pl. Litauszky, Unghváry, Zerinváry, Baghy).
Az elegáns kötet a Fazekas
és Fiai Nyomdájának munkáját dicséri.
Jókai 1850-ben írt és elveszettnek
tartott, majd kalandos úton megkerült naplójában többek között a következõket
írja: "Évek múlva, századok múlva lesz mit beszélni az unokáknak
apáik tetteirõl, s akár minõ sorsra lesz hivatva a jövõ nemzedék (...)
szégyenelni nem fogja õket." Az utókor, ha nem is szégyelli,
inkább jóindulatú feledést borít a szarvasi 48-as katonák emlékére,
holott 1848 márciusa és az azt követõ drámai küzdelem máig ható, új
korszakot nyitott hazánk történetében.
Köszönettel tartozunk a szerzõnek, hogy munkájában emléket állított
a szarvasi 48-as honvédek lassanként múltba veszõ emlékének, felidézte
nevüket, tetteiket.