<<
Vissza
Zsáky
Szerkesztette Merkel Emma
Szarvasi Krónika Kiskönyvtára 12. 50 o. Szarvas, 2006
Zsáky
István (1930, Budapest-2001, Szarvas) tanár, festõmûvész. Budapest:
nemcsak szülõvárosa és gyermekkora, hanem az iskolai évek és a pesti
grundok világának élményt adó környezete. Kalocsa: ifjúságának városa,
a Duna, a gemenci táj, a vizek, erdõk, ligetek világa itt ragadja meg,
és adja kezébe elõször a festõ ecsetjét.
Tanítói diplomáját megszerezve
a Képzõmûvészeti Fõiskolán tanul tovább. Édesanyja korai halála és a
család szétesése miatt a Képzõmûvészeti Fõiskolát nem fejezi be. Szegedre
megy, és rajztanári diplomát szerez. Orosházán kap tanári állást, itt
rendezi meg elsõ önálló kiállítását (1960).
Szarvasra meghívásra érkezik:
a Felsõfokú Óvónõképzõ Intézet tanára, majd a Fõiskola tanszékvezetõ
tanára lesz. Szarvason válik a Körösök világa, a Viharsarok, a békési
táj festõjévé.
Harmincegy önálló és közel
hatvan kollektív kiállításon mutatja be munkáit itthon és külföldön.
A Magyar Alkotómûvészek Országos Szövetségének tagja. Halála után a
Békéstáji Mûvészeti Társasága örökös tagjává választotta. Munkái közintézményekben
(Békéscsaba, Hódmezõvásárhely, Kalocsa, Orosháza, Szarvas) és magángyûjteményekben
találhatók.
Zsákí István albumát Merkel Emma szerkesztette és jelentette meg, aki
társa volt az életben és az alkotó munkában is.
* * *
Egy
szokatlanul gazdag és egységes ouvre birtokosaként jelentkezett elsõ
kiállításán, 1960-ban, Orosházán. Festményein a valóság és az élet tükrözésére,
a szépség tolmácsolására vállalkozott úgy, hogy merészsége nem lett
hatásvadászat, a finomsága sohasem lett ellágyulás. Mûvészi optimizmusát
szelíd derûvel adja át a szemlélõknek.
Piktúrája olyan tradíciókra
épül, amelyek a magyar festészet legigazibb értékei, és úgy magyarok,
hogy közben európaivá válnak. Nehéz lenne õt izmusokba, irányzatokba
sorolni, legtöbbször a téma határozza meg kifejezésmódját, eszköztárát.
A színek hangulata, a koloritás egyik legfontosabbnak választott kifejezési
formája.
Érdekes, nem elõzményektõl
mentes fogalmazásmódot vállalt fel, amit konzekvensen végigjárt úgy,
hogy a képzõmûvészet minden kifejezõeszközét fölényes biztonsággal ismerte
és alkalmazta.
Csendes meditálásnak tekinthetõk munkái. Nyugalmat keres a viharsarki
világban, a megformálandó témához szenvedélyesen, figyelmeztetõen, az
érzelmek felõl közelít. Õszintén vallja a szépség és harmónia iránti
vágyát és ennek kifejezését az emberi lét minden megnyilvánulásában.
Ha munkássága eredõit keressük,
legerõsebb szálak az alföldi realistákhoz vezetnek. Festészete szorosan
kötõdik az alföldi tájhoz, az itt élõ emberekhez. Több képén találkozunk
a békési tájjal, a paraszti munkát végzõ emberekkel. A látott világhoz,
vizuális élményekhez, azokban a mûveiben áll legközelebb, amelyekben
az ember is jelen van. Összefogottság, egyszerûsítés érvényesül bennük.
Megfáradt, megtört alakok - fénykörrel, aurával körülvéve - emelkednek
fel nehéz sorsukban, szótlan drámaiságukban.
Szeretet fogalmazódik meg
a pasztellszínekkel átölelt öreg parasztemberek ábrázolásában. Érzékeny
vonallal keresi az asszonyi mozdulatokban a harmóniát. Képein a "való"
és annak "égi mása" néha egyszerre jelennek meg, mesehangulatú
líraként hatva. Portréi beszédesek, jellemábrázolása szinte eszköztelen,
mégis hatásos. Önarcképein tekintete csupa kérdés és egyben szelíd vallomás
is.
Csodálattal tölti el a Körös-vidéki
táj néha mozdulatlan, majd villanó gyorsasággal változó világa; s hogy
minden pillanatot megragadjon, a festõi kifejezésmód útjait keresi.
Gyermekkorától õrzi természet- és hazaszeretetét; az Isten - haza -
család a vezérlõ elv életében; ez adott neki tartást, motiváló erõt,
elhivatottságot. Ebbõl táplálkozott eszmerendszere, ebbõl választotta
témáit, életmintáit. Tájképei - azon túl, hogy bensõ világába visznek
- a szülõföld és népe igaz, õszinte szeretetét tolmácsolják, keltik
életre a szemlélõben.
Kevés tája van az országnak,
amelyet nem keresett fel. Mindig meghatottan látogatta a Kárpátok világát,
a Székelyföldet, szívesebben, mint a mediterrán tengerpartokat. Szófiában
a Nevszki-katedrális altemplomában látott ikonok, Esztergomban a Keresztény
Múzeum középkori alkotásai maradandó hatással voltak rá. Az ikonfestõket
lelki rokonainak tartotta, mert jómaga is a tisztaságot, szeretetet
és jóságot kereste és értékelte a világban.
A mûtermébe látogató mindig
találkozhatott ikonjaival: különös, hangtalan ének minden ilyen alkotása.
Mûveivel ugyanazt vallja: az élet, a béke, a harmónia - és mindenek
felett az ezeket hordozó ember - szeretetét és tiszteletét.
Lakásban képek, képek, képek:
Körös-parti csillogás, tüneményes csendéletek, kisvárosi utcák, erdélyi
dombok, hegyek... Az egész Kárpát-vidék ad itt találkozót annak, aki
idelátogat.