2009. október 1.
Szarvas és Vidéke
6
Egy hét a Tisza-tavon
(kis)Hajónapló
4. rész: A 13 éves kapitány
Augusztus 16. vasárnap
B. motorcsónakot bérel, végig akarja járni a Tisza-tavat. 12 órára
hatezer forint, meg a benzin. Az út legnagyobb nyertese a 13 éves
Marci, aki – versenyezve Verne regényével (A tizenöt éves kapi-
tány – ismeri még valaki?) – az egész úton vezette a csónakot.
Még utólag is ragyogó arccal mesél: – Ármentünk Poroszló-
ra kocsival. Itt motorcsónakot béreltünk. Kaptunk felszerelést:
csáklyát, evezőket, mentőmellényt, biztos, ami biztos. B. meg-
mutatta, hogy’ kell vezetni, aztán elindultunk. Először Sarudra
mentünk át. Megnéztük, milyenek az „agyaggödrök”. Nem volt
veszélyes. Több volt a hínáros rész, de rövidebb lett az út. Saru-
don N. kiszállt, így négyen mentünk tovább.
– Átvágtunk a Sarudi-medencén, kimentünk a Nagy-Tiszára,
egy öblítő csatornán és egy zsilipen át jutottunk be a Szalóki-me-
dencébe. Igaz, ez nem volt egyszerű, egy másik motorcsónakos
vezetett el bennünket. 2–3 órát az abádszalóki strandon töltöt-
tünk, fürödtünk, ebédeltünk. B. bérletet vett a csúszdára Áron-
nak meg nekem, de ő is lecsúszott néhányszor. Nagyon jó volt.
Aztán elindultunk vissza. Nem lett volna semmi baj, de nem
vettük észre, hogy mikor fogy ki a benzin. Ha utána feltöltöttük,
sokat kellett rángatni, míg újra beindult. Ez többször is előfor-
dult. Este hatra érünk vissza Sarudra. Ott Áron és Cs. kiszállt, he-
lyettük Petra és F. utazott tovább Poroszlóig. Az agyaggödrökben
néha-néha elakadt a hajócsavar, de ha hátramenetbe kapcsoltam,
ledobta magáról a hínárt. Igaz, hogyha ügyetlenkedtem, B. egy
kicsit felemelte a hangját. De azért ez is nagyon jó volt. A csónak-
tulajdonos felajánlotta, hogy jövőre felfogad hajósinasnak.
F. korántsem volt elragadtatva.
– Zajos és gyors a motorcsónak, nem lehet igazán szemlélődni.
Inkább evezek.
Amíg a „nagy utazás” lezajlott, F. és J. délelőtt – két unokával
– átautózott Poroszlóra, és megnézte a Tisza-tavi tanösvényt. El-
ragadtatással meséltek róla, ezért a továbbiakban többen is követ-
ték példájukat.
A délután folyamán megérkeztek a „hiányzó” családok: a V. csa-
lád Szegedről, a K. család felnőtt tagjai és az A. család Szarvasról.
A szegedi G.-ék – a kétéves Levente betegsége miatt – igazoltan tá-
volmaradtak. Így a tervezett 22-es létszám 18-ra módosult.
Augusztus 17. hétfő – A Tisza-tavi tanösvény
A Tisza-tó legnagyobb „találmánya” a tanösvény. Komphajóval
lehet megközelíteni az egyik kikötőt; a másikat, a kilátó mellettit,
kishajókkal a Kis-Tiszán. 1,2 km-es, vörösfenyő-cölöpökre épült,
pallókból kirakott út vezet a Tisza-tó rejtekébe.
A tájékoztató táblák mellett – amelyek érthető nyelven ismerte-
tik a növény- és állatvilág egyedeit – ott a valódi növény és állat.
Egyszerre látható a vízi növények levele, virága, termése, néme-
lyiknek még a gyökere is. A madarak kézzel fogható közelségben
vannak, a halak a talpunk alatt fi ckándoznak, a kilátóból ragyo-
gó kilátás nyílik a Kis-Tiszára, a Tisza-tó hínárosaira, nádasaira,
víztükreire.
Másfél órás egy turnus, az egyes állomásokon lelkes vezetők ad-
nak tájékoztatást, utána szabadon lehet barangolni a kacskarigós
útvonalon. A kicsikre is gondoltak: alig lehetett leszedni őket az öt-
letes játékokról. Mi kétturnusnyi időt töltöttünk a tanösvényen.
De azért büszkén állapítottuk meg: a Holt-Körös egy-egy öblé-
ben is megtalálhatjuk ezt a gazdag növényvilágot: a nádast, a gyé-
kényt, a nyílfüvet, a békalencsét, a békanyálat (pfuj!), a békatutajt
és a tavirózsát. Igaz, a vízi madarakból nálunk kevesebb van.
Kép: K. Szarka Judit, Kutas Béla
Szöveg. Kutas Ferenc