Teológus, nyelvész, szótáríró, az MTA tagja (l. 1840, r. 1858). ~ Aladár és ~ Géza apja. Pápán, Nagyváradon filozófiát, a pesti egyetemen felsõbb matematikát tanult. Nevelõsködött, közben írt a Hasznos Mulatságok és a Pester Tageblatt c. lapokba. Majd Párizsban mérnöki tanulmányokat folytatott, itt írta meg Eötvös József felszólítására a Zsidókról c. röpiratát az országgyûlésen is szóba került emancipáció érdekében (Pest, 1840, az elõszót Vajda Péter írta). 1842-ben Tübingenben teológiát és bölcseletet hallgatott, áttért a protestáns hitre és bölcsészeti doktorátust szerzett. Hazajõve a szarvasi evangélikus gimnáziumban tanár.

1848-ban a pesti egy.-re akarta Eötvös kinevezni, de a szabadságharc kitörése miatt erre nem került sor. A szabadságharcban elõbb mint a Békés vm.-i tábor hírnöke, honvéd kapitányi rangban, majd Görgey, ill. Aulich mellett táborkari fogalmazó, késõbb mint hadelnöki titkár szolgált. A bukás után Szarvasra internálták, a tanárságtól eltiltották, ezért Kondoroson földet bérelt és gazdálkodni kezdett. 1851-ben a kecskeméti ref. teológiára hívták, majd 1855-tõl 1877-ig, nyugalomba vonulásáig a Budapesti Református Teológiai Akadémia tanára. Jelentõs tevékenységet fejtett ki a nyelvészet terén, különösen mint szótáríró és nyelvtaníró. Összegyûjtötte a m. példabeszédeket és közmondásokat.