895/896 elõtt  „Száll a madár ágrul ágra,  Száll az ének, szájrul szájra;  Fõ kizöldül ó sírhanton,  Bajnok ébred hõsi lanton.”                    /Arany János: Rege a csodaszarvasról/     A magyarság õstörténetével, így az õshaza kutatásával foglalkozó tudományágak egymásnak ellentmondó megállapításai miatt ma még lehetetlen pontosan megmondani, hogy hol volt népünk kialakulásának helye.   Julianus barát 1235-ben indult expedíciója a Volgánál talált magyarokra, ezt a területet nevezzük Magna Hungariának. Feltehetõleg itt, 500 és 700 között szervezõdött törzsekbe a magyarság és a hozzá csatlakozott pusztai mûveltségû népesség. Talán a Jenõ és Gyarmat törzsek maradékával beszélgethetett a domonkos szerzetes.   750 és 830 között a Kazár Kaganátus fennhatósága alatt a Don vidékén találjuk a magyar népet. E területet Levédiának nevezzük az elsõ név szerint ismert fejedelem, Levedi után. E hatalmas és fejlett gazdaságú, berendezkedésû birodalomban kazár mintára kialakult a kettõs fejedelemség /kündü, gyula/. Török eredetû szavaink a földmûvelés és állattenyésztés jelentõségét tükrözik.   Itt csatlakozott a kazár uralmat lerázó magyarokhoz a három törzsbe szervezett kabar népesség és együtt települtek át az Etelköznek nevezett új hazába.
	895/896       „Az évek nagy könyvébe vért és tetteket írunk,         És ami vért elontunk, érette lesz honunk.”  /Garay János: Álmos/     A Megyer törzs az Etelközben szervezte törzsszövetséggé a népességet. A szövetség fegyveres ereje rablóhadjáratokat folytatott leginkább nyugati irányba, így jól feltérképezhette a Kárpát-medencét.   893-ban az arabok legyõzték az úzokat, akik a kazárokkal szövetségben a besenyõkre csaptak le. A besenyõk kihasználták, hogy a magyar szövetség katonai ereje bizánci szövetségben a bolgárok ellen harcolt.   Árpád népe e támadás miatt költözött a jól ismert Kárpát-medencébe. E lépéssel elkerülték a felmorzsolódást, nem lettek egy erõsebb törzsszövetség segédnépévé, hanem megõrizték önállóságukat, szabadságukat.   A vándorlás kora ezzel végleg lezárult. 900-ban Pannónia földjére léptek, 907-ben Pozsony mellett legyõzték a bajorokat. A honfoglalás befejezõdött: a Kárpát-medence magyar uralom alá került.   Az itt élt népek egy részét fegyverrel verték le, más részük meghódolt és beépült az új uralmi rendszerbe, s összeolvadt a magyarsággal.   A letelepedést követõen csaknem egy évszázadon át kalandozó hadjáratokkal zaklatták Európát, csak 955 után történt jelentõs fordulat a honfoglalók utódainak életében.
	997-1038  „Krisztust hordozta ajkán, szívében, cselekedeteiben.”         /Hartvik püspök/   Géza fejedelem /972-997/ felismerte, hogy népének alkalmazkodnia kell az európai viszonyokhoz, hiszen a fennmaradás forog kockán. 973 húsvétján követei Quedlinburgban biztosították a békét a fáradt és beteg Ottó császár udvarában.   Fia, Szent István király folytatta apja mûvét:  uralkodásának elején letörte a hatalmával szembeni belsõ ellenállást. Korszerû mûveltsége és keresztény hite vezette országteremtõ munkájában, melyet II. Szilveszter pápa - III. Ottó császárral egyetértésben - korona küldésével ismert el.   Királyként kiépítette a vármegyerendszert és létrehozta az önálló egyházszervezetet, oklevelet bocsátott ki, pénzt veretett és törvényeket adott országának. Európa vezetõ hatalmaival és a környezõ államokkal harmonikus kapcsolatot ápolt. Az országon átvezetõ szentföldi zarándokutat megnyitotta, zarándokházakat építtetett Rómában, Ravennában és Jeruzsálemben.   Állama a magyarság védelmét és gyarapodását szolgálta, de szívesen adott helyet az érkezõ betelepülõknek.   Uralkodásának eredményeképp a Magyar Királyság a keresztény Európa részévé vált, tekintélye alapján szövetségesként a keleti határ védelmezõje lett.
	1000-1301    „Háromszáz esztendeig uralkodva: szenteket adott az Égnek, nagy királyokat                   a trónusnak, oltalmat és szabadságot édes nemzetének. Áldassék örökre                   emlékezetök!”                      /Varga Ottó/   Az Árpád-ház legjelentõsebb uralkodói folytatták az istváni mûvet: az európai fejlõdési modellhez igazították az ország berendezkedését és megvédték sajátos érdekeit.   Szent László /1077-1095/ és Könyves Kálmán /1095-1116/ törvényekkel szilárdították meg az ország belsõ rendjét, uralkodásuk alatt fokozatosan a természetes határokig terjeszkedett a népesség. Fegyveres erõvel biztosították Magyarország tengeri érdekeit az Adria-tenger partján.   III. Béla /1172-1196/ újra biztosította az ország hatalmi helyzetét Közép-Európában, udvara európai rangú volt, idegen lovagok kedvelt tartózkodási helye. Az õ uralkodása csúcspont volt az Árpádok korában.   II. András /1205-1235/ 1222-es Aranybullája a középkori jogfejlõdésünk kulcsfontosságú dokumentuma.   IV. Béla /1235-1270/ szívós munkával és kitartással építette újjá az országot a tatárjárás katasztrófája után, méltán nevezzük második honalapítónak.   IV. Béla után anarchiába süllyedt az ország és III. András /1290-1301/ az „utolsó aranyágacska” halálával lezárult a nemzeti dinasztia kora.
	1308-1382  „Tudvalevõ, hogy a királyi méltóság trónja és hatalma akkor szilárdul meg, ha az alattvalók békéjérõl és nyugalmáról elõrelátó körültekintéssel gondoskodás történik.”       /Nagy Lajos 1351-es törvényének bevezetõjébõl/     Károly Róbert /1308-1342/ 1321-ig diplomáciával és súlyos harcok árán úrrá lett az ország egységét veszélyeztetõ tartományi széttagoltságon. A királyi hatalmat megszilárdította, okos gazdaságpolitikája következményeként az akkori Európa egyik leggazdagabb uralkodója lett. Új típusú hadseregének köszönhetõen növekedett az ország tekintélye is. Az anyagi és katonai erõre alapozva közép-európai politikába kezdett, 1335-ben fényes visegrádi palotájában fogadta a cseh és lengyel királyt, a szász és sziléziai herceget, a morva õrgrófot és a Német Lovagrend nagymesterét. Tekintélyére alapozta dinasztikus alapú birodalmi elképzelését: fiai számára igyekezett biztosítani a lengyel és a nápolyi trónt.   Fia, Nagy Lajos /1342-1382/ 1370-tõl lengyel királyként Európa egyik leghatalmasabb országának uralkodója volt. Háborúi gyarapították az ország területét, 1351-es törvénye a magyar jogtörténet fontos okirata.   Az Anjouk idõszaka a kulturális felvirágzás kora is volt, mely szervesen épült az Árpádok korában kibontakozott mûvelõdésre.
	1396-1697                                         „E földet hõsök vére áztatá           Azért küld Isten ily áldást reá;”          /Eötvös József: Mohács/   1396-ban Nikápolynál Zsigmond király nemzetközi kereszteshada súlyos vereséget szenvedett. Ezután a magyarságnak hosszú ideig egyedül kellett szembenéznie a terjeszkedõ Oszmán Birodalommal.   Egyedülálló, európai rangú hadvezér volt Hunyadi János, aki nemcsak védekezett, hanem támadó hadjáratokat is vezetett, 1456-os nándorfehérvári gyõzelme hosszabb idõre biztosította hazánk békéjét.   Mátyás király /1458-1490/ híres „fekete serege” is legyõzte a török támadókat, szolgálta a király birodalomépítõ terveit.   A XVI. században a magyar királyi hatalom a mélypontra süllyedt s ez egybeesett az Oszmán Birodalom fénykorával. Ennek következménye lett az 1526-os mohácsi csatavesztés és az, hogy 1541-ben a Magyar Királyság három részre szakadt.   A közel 150 éves idõszak végvári harcainak legendás hõsei voltak: Losonczy István, Szondi György, Dobó István, Szigetvári Zrínyi Miklós, a bajvívó Thuri György, Pálffy Miklós, a költõ és hadvezér Zrínyi Miklós.   A Szent Ligába tömörült idegen és magyar harcosok 1686-ban visszavették Budát és 1697-ben a Savoyai Jenõ irányította zentai csatában felszabadították országunkat.
	1541-1701  „Erdélynek kincses városit       Elpusztíták szép templomit,  Levágák szép ékességét,     Benne való szép csillogit.”        /Erdély veszedelmérõl/     A magyar államiság 1541-es megszûnte után Erdély lett a nemzettudat ébrentartója, a magyar nyelv és kultúra ápolója, a nemzetközi diplomáciában a magyarság létének tudatosítója.   János Zsigmond fejedelem /1541-1571/ elismertette a Habsburgokkal állama önállóságát, türelmi rendelete megelõzte korának európai viszonyait.   Báthori István /1571-1586/ lengyel királyként európai szövetséget szeretett volna szervezni az ország felszabadítására.   Bocskai István /1605-1606/ fellépése véget vetett a királyi Magyarországot sújtó felségsértési pereknek és protestánsüldözésnek. Az 1606-os bécsi béke biztosította a rendi alkotmányosságot.   Bethlen Gábor /1613-1629/ uralkodása Erdély aranykora volt, a fejedelem mintaállammá szervezte fejedelemségét.  Erdélyt nemzetközi jelentõségre emelte, melynek alapja a három nemzet és a betelepített népek ereje, szorgalma volt.  I. Rákóczi György /1630-1648/ óvatos politizálása megõrizte a békét és a belsõ nyugalmat Erdély számára.   1660 után Erdély területileg megcsonkulva, anyagilag tönkretéve és külpolitikai súlyát veszítve nem lehetett a nemzeti önállóság védelmezõje többé.
	1703-1711    „Tûz-víz között megütközött kis Magyarország,    Véromlásra s hervadásra jutott szép virág:    Jaj mire jutál,…”                                   /Magyarország romlásáról/     A török kiûzése után a Habsburgok Magyarországot fegyverrel meghódított területként kezelték: elvették alkotmányát, területi épségét nem állították helyre, hanem örökös tartományaik abszolutisztikus kormányzati modelljét vezették be.   Magyarország leggazdagabb birtokosának, II. Rákóczi Ferencnek a vezetésével a kedvezõ külpolitikai helyzetet kihasználva nemzeti szabadságharc kezdõdött az alkotmányos jogokért. A katonai erõviszonyok roppant egyenlõtlenek voltak; a fényes gyõzelmeket nagy csatavesztések követték.  A hosszú harcban azonban megszületett a magyar állam, melynek volt vezérlõ fejdelme, országgyûlése, szenátusa, megkezdõdött a gazdasági élet szervezése.  Rákóczi követei felkeresték a jelentõsebb udvarokat, hogy elismertessék a magyar államot és segítséget szerezzenek a harchoz, de biztató szavakon kívül semmit sem kaptak.   A magára maradt magyarság harca csak heroikus kísérlet lehetett, de a Habsburgok tanultak belõle s a szatmári béke tisztességes kompromisszum volt.   A nagyságos fejedelem ezt nem fogadta el, inkább számûzetésbe vonult, Rodostóban halt meg.
	1722    „Imádkozzál, de dolgozzál, s az Isten is megsegít.”            /Tessedik Sámuel/   A törökellenes harcok és a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc az ország középsõ területein élt magyarságot végzetesen pusztította. 1715-ben egész Békés vármegyében 344 család, mintegy 1600 fõ élt.   A háborúk után a z uralkodók és egyes nagybirtokosok birodalmi méretû telepítésekbe kezdtek. A magyarság helyét idegen ajkú népesség /horvát, lengyel, német, román, szerb, szlovák/ foglalta el.   1720-ban báró Harruckern János György magyarokat és a mai szarvasi szlovákság õseit telepítette le e pusztává vált vidéken. 1722. július 23-án írták alá a letelepülési szerzõdést a báró és a telepesek. 1723-ban Szarvas már mezõvárosi kiváltságlevéllel rendelkezett.   A fizikális újjászületés mellett szellemire is szükség volt, melynek e tájon jelentõs alakja Tessedik Sámuel /1742-1820/. Gyülekezetének lelkésze, tanítója, templomépítõje volt, létrehozta Európa elsõ gazdasági iskoláját, a város gazdasági felvirágzását szorgalmazta felvilágosult szelleme.   A magyarság és az idegen ajkúak kultúrája egymást gazdagította az országban: összeolvadt, de önállóságát is megõrizte, így alakult ki mai magyar nemzetünk.
	1825-1848  „A Múlt elesett hatalmunkból, a jövendõnek urai vagyunk.”                    /Széchenyi István/   A soknemzetiségû, soknyelvû ország életének új korszaka köszöntött be a XIX. század elsõ felében. Megérlelõdött a nemzetté válás gondolata, és ezzel együtt a nemzet fogalmának kiterjesztése az ország lakóira, illetve a társadalmi-gazdasági modernizáció eszméje is.   A lánglelkû, legtisztább erkölcsû magyar Kölcsey Ferenc ezt „Haza és haladás”, „Szabadság és tulajdon” tömörségével fogalmazta meg.   A „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István e gondolatokat töltötte meg tartalommal elméleti munkáiban, melyek közül a Hitel címû /1830/ korszakos jelentõségû.  Az elmélet mellett gyakorlati országépítésre is vállalkozott, vagyis szavait tettek követték. A kiegyezés gyakorlatilag az õ elképzeléseit valósította meg, de nélküle.   A kor országgyûlésein ó- és újkonzervatívok csatáztak a Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos vezette liberálisokkal. Minden csoportnak volt igazsága, azonban a bécsi udvar minden elõremutató javaslatot elvetett.   Városunkban is mûködött a szellem: a gimnázium tekintélyes személyiségeket vonzott /Vajda Péter, Tatay István, Ballogi Mór, Greguss Ágost/, a polgárság kaszinóban értékelte az ország és a város helyzetét.
	1848/49         „Él még a magyarok istene,           Jaj annak, ki feltámad ellene!           Az Isten is segít, - ki bír velünk?           Szabad népek valánk s azok legyünk!”            /Czuczor Gergely: Riadó/   A reformkor társadalmi-gazdasági fejlõdésre koncentráló szellemiségét a dinasztia túlzásnak tartotta s igyekezett véget vetni a békés, szerves fejlõdésnek.   1848 elsõ hónapjai Európa szerte a forradalmak jegyében teltek, március 15-én a márciusi ifjak vezette pesti polgárság mozgalmi felgyorsította az átalakulás folyamatát.   Az Áprilisi törvények lerakták a modern Magyarország alapjait, a parlamentnek felelõs kormány Batthyány Lajossal az élén a végsõkig elment a kompromisszumok terén az udvarral való tárgyalásain.   A dinasztia túlfeszítette a húrt, a nemzet megérezte, hogy mit jelent nemzetnek lenni s nem akart visszazuhanni a XVIII. századi állapotokba, ezért a harcot választotta, amihez kellett Kossuth Lajos fáradhatatlansága, szervezõkészsége, mellyel megnyerte a tiszteket és a népet, mely fiait adta a honvédségbe és nemzetõrségbe. Az 1849 márciusában induló tavaszi hadjárat csatái, gyõzelmei a magyar hadtörténet legragyogóbb eseményei voltak.   Európa utolsóként harcoló nemzetét a Habsburg-Romanov Szövetség túlereje gyõzte le, melyet a magyarság világosi tragédiaként élt meg.
	1867-1914    „Én nemzetem, napod még fölragyog,    Nem tudsz te tenni, csak mindig nagyot.”    /Vajda János: Lenni vagy nem lenni/   1849 augusztusától 1850 nyaráig tartó idõszakban a gyõztes szörnyû bosszút állt a magyarságon: kivégzések, börtön, kényszersorozás, jogtiprás jellemezte Haynau diktátorságát.   1850 és 1867 között a dinasztia többféle módszerrel kísérletezett, hogy a birodalmat mûködõképessé tegye – eredménytelenül.   A kormányzat túl lassan, csak vereségek hatására értette meg, hogy a birodalom lemaradhat a nemzetek nagy versenyében. Deák Ferencben tudatosult, hogy az európai diplomácia nem pártolja önállósodási törekvéseinket és a passzív ellenállás módszere kiúttalan. A kiegyezés nem a megbocsátás, hanem a jövõbenézés kompromisszuma volt. A holtak tisztességes temetése, meggyászolása volt a feltétele annak, hogy Deák vezetésével, „újragombolják a birodalom mellényét.”   A kiegyezést követõen a monarchia soha nem látott fejlõdési pályára állt. Magyarország mezõgazdasága hatalmas piachoz jutott, korszerû ipara ekkor teremtõdött meg, tudományos élete, mérnökei révén találmányokkal gazdagította a világot.   Az Osztrák-Magyar Monarchia hatalmas tartalékai, gazdagsága a távolabbi jövõben Európa vezetõ hatalmát sejtették.
	1914-1920  „Iszonyú dolgok mostan történülnek,    Népek népekkel egymás ellen gyûlnek,”   /Ady Endre: Krónikás ének 1908-bóll/   A XIX. század végén és a XX. század elején létrejött európai szövetségi rendszerek ellentétei 1914-ben világháborúhoz vezettek. Az Osztrák-Magyar Monarchiának a szörnyû négy év alatt harcolnia kellett szerb, orosz, olasz és román fronton.  Magyarország 3 millió 800 ezer katonát sorakoztatott fel, ebbõl 661 ezer esett el és másfélmillió sebesült meg vagy esett fogságba.   Az elhúzódó háború és a vereség hatására az országban forradalom robbant ki, de a gyõztesek egyaránt elutasították Károlyi Mihály polgári és Kun Béla bolsevik típusú rendszerét.   Az önállóságát visszanyert Magyarországgal 1920. június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban íratták alá a nemzetgyilkossági kísérletként is értékelhetõ diktátumot.  A Magyar Királyság területe 282 ezer km2-rõl 93 ezer km2-re csökkent, lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra fogyott. 3,3 millió magyar került a szomszédos országok uralma alá kisebbségvédelmi garancia nélkül.  A fegyveres erõ létszámának, összetételének meghatározásával kiszolgáltatta hazánkat a késõbbi kisantant államoknak.  A pénzbeli jóvátétel fizetésével pénzügyi rabságba taszították országunkat.
	1920-1940  „Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,    Vérünkbe oltva õsök honszerelmét,    Féltõn borulni minden magyar rögre,    S hozzá tapadni örökkön – örökre!…”              /Sajó Sándor: Magyarnak lenni/   Forradalmak, román fosztogatás, Trianon árnyéka és népszövetségi ellenõrzés alatt mindenbõl kifosztva, menekültek áradatát befogadva kellett új államot teremteni.   A korszakot Horthy Miklós nevével fémjelezhetjük, aki széles államfõi jogkört gyakorolva miniszterelnökeivel együtt kormányozta az országot.   Az idõszak legsikeresebb politikusa Bethlen István volt, akinek a nevéhez az állam konszolidálása kötõdik.  Kiemelte az országot a külpolitikai elszigeteltségébõl, pénzügyminisztere, Kállay Tibor sikeresen lendítette fel a gazdaságot, Klebelsberg Kunó sokat tett a nemzet szellemi felemelkedéséért.   A világgazdasági válság súlyos károkat okozott az éppen nekirugaszkodó magyar gazdaságnak.   A harmincas évek miniszterelnökeinek számolnia kellett a fasizmus és a bolsevizmus erõsödésével és terjedésével.  Csak Olaszországgal és Németországgal sikerült kereskedelmi egyezményeket kötni és csak ez a két hatalom támogatta Trianon revízióját. Ettõl kezdve hazánk kényszerpályán mozgott, de készülve a háborúra,  õrizte fegyveres semlegességét.   A korszak legnagyobb külpolitikai sikere a tisztességes, szerzõdésen alapuló területi revízió volt. Az ára azonban túl nagy volt: belesodródtunk a második világháborúba.
	1941-1947  „Oly korban éltem én e földön,    mikor az ember úgy elaljasult,    hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,…"             /Radnóti Miklós: Töredék/   1941. április 3-án Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága jelezte, hogy a fegyveres semlegesség útja nem járható. 1941 áprilisától magyar katonák léptek Jugoszlávia és Szovjetunió földjére. 1943. elsõ hónapjaiban a Donnál elvérzett a 2. magyar hadseregünk. Kállay Miklós miniszterelnök kettõs játékba kezdett, hogy mentse a menthetõt.   1944. március 19-én a német hadsereg megszállta az országot, majd októberben Horthy kormányzó tett sikertelen kiugrási kísérletet. Ezt követte XX. századi történetünk legsötétebb periódusa, a nyilasok uralma. Felgyorsították a zsidók deportálását, meggyilkolták az ellenállókat, hadszíntérré változtatták az országot.   A felszabadítóként érkezõ Vörös Hadseregbõl azonnal megszálló lett.   Az ismét határokon kívülre került magyarságra népirtás, deportálás és kényszerû lakosságcsere várt.   1941 és 1945 között 1 millió embert veszített a nemzet.  A harci események elmúltával az élni akarás adott hitet a romok eltakarításához, az újjáépítés megkezdéséhez a földeken és a gyárakban. Rövid idõ alatt az országban ismét normalizálódtak az életfeltételek.  A világpolitika azonban az országot a szovjet zónába utalta, akik magyar kommunisták segítségével bolsevik típusú rendszert erõszakoltak a nemzetre.
	1956  „Ne feledd a tért, ahol elestek õk,    a földet se feledd    bárhol hulltak el õk, fajtánk hû férfiai, az a föld    Szent ügy hõs – helye lett.”    /Illyés Gyula: Ne feledd a tért…/   Rákosi, Gerõ, Révai – Farkas, Péter, Rajk – ÁVH, vérbíróság, börtön, Recsk, Hortobágy – kolhoz, padláslesöprés, Sztálin Vasmû, munkaverseny – testi és lelki nyomor 1953-ra.   Nagy Imre – népszuverenitás – törvénytelenségek, lágerek felszámolása – új gazdaságpolitika – életszínvonal emelése – az emberarcú szocializmus programja 1953-55 között.   Az 1956-os év elsõ fele a szellemi erjedés ideje volt: a bolsevizmusból kiábrándult pártbeliek választani tudtak ideológia és nemzet között, az ellenzékbe szorultak felemelték fejüket és hangjukat, a nép szomjazta az igaz szót.   1956. október 23-án az „októberi ifjak” bátorsága és a csatlakozó budapestiek elsöpörték a hazugságot. Az indulatokat a forradalom tisztaságát megõrizni kívánók sikeresen változtatták megnyugvássá. A hónap végére a koalíciós kormányt elfogadta az ország, létrejött a nemzetõrség a rend és a nyugalom biztosítására, véget ért a sztrájk, kezdõdött volna a munka.   1956. november 4-én a világ legerõsebb szárazföldi hadserege, magyar csatlósaival támadást indított a kilátástalan harcot is vállaló Budapest és Magyarország ellen.   A demokrácia és a szabadság ismét álommá vált, a haynaui megtorlást is felülmúló kegyetlenség pedig szörnyû valósággá.
	1989  „Nincsen olyan hatalom, mely vég nélkül tart.”                                        /Ovidius/   A hosszú brezsnyevi pangást követõ beteg fõtitkárok rövid uralma után a realitásérzékkel rendelkezõ Gorbacsov új korszakot nyitott a szovjet birodalom és a megszállása alatt élõ népek életében.   A kádári puha diktatúra sem tudta elviselni a külsõ és belsõ nyomást, a rendszer összeomlása küszöbön állt. Ennek jelei a következõk voltak: megtörtént 1956 újraértékelése és Nagy Imréék újratemetése, az MSZMP elismerte a többpártrendszert, a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai és megállapodása biztosította a békés átmenet lehetõségét.   1989. október 23-án kikiáltották a harmadik köztársaságot.   A következõ év szabad többpárti országgyûlési választása betetõzte az 1989-es év eseményeit. Magyarország számára a demokrácia és a szabadság nem álom többé, hanem eszköz a közjó megvalósítására.
	2000  „Messze jövendõvel komolyan vess öszve jelenkort:    Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!”            /Kölcsey Ferenc: Huszt/   1896 után ismét millenniumi év köszöntött Ránk.  Ez az év emlékeztet minket Szent István király történelmi tettére, az államalapításra és a mögöttünk hagyott ezer évre.   Tíz esztendeje ismét létezik a független, szabadon választott országgyûlés által hozott törvények alapján mûködõ államunk. Ezer év után is éltet minket gyönyörû anyanyelvünk, virágzik a magyar kultúra, mûködik a magyar szellem, gazdagítottuk és gazdagítani fogjuk Európát és az egyre szûkülõ világot.   Már nem kell harcolnunk, dolgozni és tanulni kell, a múltunkból erõt merítve a jövõbe nézni, hogy az Egyesült Európa egyenjogú tagjaiként elfoglalhassuk méltó helyünket.   A történelem a ma élõknek megadta azt a lehetõséget, amivel Szent István királyunk élni tudott: új évezredben új Magyarországot kell építenünk.    Isten adjon hozzá erõt nemzetünknek!

A Történelmi Emlékút a „Szarvasi Történelmi Emlékút Közalapítvány” Kuratóriumának irányításával valósult meg.
A történelmi korszakok meghatározása a város történelem tanárainak közremûködésével és Pécsváradi Antal középiskolai tanár összegzésével történt.
A mûalkotások Lestyán Goda János szobrászmûvész munkái.
A székelykapuk Barót és Szentegyháza testvérvárosok adományai.
A szobrokat faragták erdélyi és helyi fafaragók.
Tipográfiai munka: Bereznai Péter
Fotók: Szarvasi Általános Informatikai Kft.
 
 

A Szarvasi Történelmi Emlékút Közalapítvány Kuratóriumának közleménye
1. Aradi Tamás (5540 Szarvas Zalka M. u. 52.)
2.Babák Mihály és neje (5540 Szarvas, Bethlen G. u. 8.)
3. BAREX Kft. Szarvas
4. Bencsik Gáspár (5540 Szarvas, Kis u. 1.)
5. Békés Megyei Vízm?vek Vállalat, Békéscsaba
6. Csasztvan András (5540 Szarvas, ?rhalmi sz?l? 142/5.)
7. Darida György (5540 Szarvas, Pet?fi u. 13.)
8. Dr. Demeter László (5540 Szarvas, Bolza sétány 1.)
9. Fazekas András (5540 Szarvas, Kossuth u. 24.)
10. FKGP Szarvasi Szerevezete
11. Földesi Zoltán (5540 Szarvas, Szabadság u. 76/b.)
12. Dr. Gyalog Sándor (5540 Szarvas, Zalka M. u. 24/2.)
13. Dr. Hajzer Lajos (5540 Szarvas, Bem u. 20.)
14. Dr. Hangya István (5561 Békésszentandrás, Szentesi út 1.)
15. Dr. Molnár Mihály (5540 Szarvas, Körös u. 6/7.)
16. Gallicoop Rt. Szarvas
17. Integrál Rt. Szarvas
18. GEOMARK Kft Szarvas
19. Kis András és neje (5540 Szarvas, Deák F. u. 36.)
20. KOMÉP Városgazdálkodási Kft., Szarvas
21. Kiszely András (5540 Szarvas, Damjanich u. 73.)
22. Dr. Kutas Ferenc és neje (5540 Szarvas, Hársfa u. 4.)
23. id. Kutas Ferencné (5540 Szarvas, Állomás-tér 12.)
24. Lipták Mihályné (5540 Szarvas, Vasút u. 98.)
25. Máltai Szeretetszolgálat Szarvasi Szervezete
26. MDF Szarvasi Szervezete
27. Misik Lajos (5540 Szarvas, Zalka M. u. 2/2)
28. MSZP Szarvasi Szervezete
29. MTTSZ Lövészklub (5540 Szarvas, Szabadság u. 30.)
30. Öregdiákok Baráti Köre, Szarvas
31. Petneházi Andrea (5540 Szarvas, Vágóhíd u. ½.)
32. Pécsváradi Antal (5540 Szarvas, Szabadság u. 50/52.)
33. POFOSZ, Budapest
34. Rohony Miklós (5540 Szarvas, Malom u. 25.)
35. Rohony Sámuel (5540 Szarvas, Vajda P. u. 72.)
36. Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ
37. Szarvasi Halas Kft.
38. Szarvasi MOZZARELLA Kft. (Örménykút, VI. kk. 119.)
39. Szarvasi Ótemplomi Egyházközösség
40. Szarvas Város Barátainak Köre
41. Szarvas Város Önkormányzata
42. Szenes János (5540 Szarvas, Bajcsy-Zsilinszki u. 15.)
43. SZIRÉN Ruházati Szövetkezet Szarvas
44. Szloszjár Emilia (5540 Szarvas, II.kk.)
45. Szuhaj György (5540 Szarvas, Damjanich u. 19.)
46. Tóth Imre (5540 Szarvas, Jókai u. 13/2.)
47. Tóth Imre (5540 Szarvas, Körös u. 6/1.)
*
48. Barót Város Önkormányzata (Románia)
49. Besenczy Zoltán (5540 Szarvas, Kis u. 1.)
50. Buzogány Mózes Szentegyháza (Románia)
51. Csepregi János (5540 Szarvas, Kossuth u. 102.)
52. Csog József Barót (Románia)
53. FIDESZ MPP Szarvasi Szervezete
54. Halászati és Öntözési Kutatóintézet (5540 Szarvas, Anna-liget 8.)
55. Hartay János (5540 Szarvas, Körös u. 14.)
56. ifj. Horváth Károly (5540 Szarvas, Bethlen G. u. 6.)
57. Kelemen József Barót (Románia)
58. Klimaj Mihály (5540 Szarvas, Somogyi B. u. 56/1.)
59. Komlovszky Tamás (5540 Szarvas, Fûzfa u. 2.)
60. Kovács László és neje (5540 Szarvas, Lehel u. 1.)
61. Kozák Imréné (5540 Szarvas, Klucsjár M. u. 21.)
62. id. Lestyan Goda János és családja (5540 Szarvas, Arany J. u. 31.)
63. Lestyan Goda János és családja (1148 Budapest, Bolgárkertész u. 4.)
64. Meleagrys-13 Kft. (5540 Szarvas, Kossuth u. 18.)
65. Dr. Melis János és neje (5553 Kondoros, Bajcsy-Zs. u. 13/1.)
66. Misur Csaba (5540 Szarvas, Malom u. 11/3.)
67. Nagy László (5540 Szarvas, Szilvafa u. 14.)
68. Pákozdi János és neje (5540 Szarvas, Petõfi u. 17.)
69. Dr. Posgay Elemér és neje (5540 Szarvas, Arborétum u. 5.)
70. Pusztai Pál (5540 Szarvas, Malom u. 7/3.)
71. Réthy István (5540 Szarvas, Kossuth u. 54.)
72. Sándor Attila Szentegyháza (Románia)
73. Sindel János (5540 Szarvas, IV. kk. 151.)
74. Sinkovicz Mihály (5540 Szarvas, Wesselényi u. 8.)
75. Sonkolyné Szekerczés Margit (5540 Szarvas, Hunyadi u. 31/1.)
76. Szarvasi Város- és Környezetvédõ Egyesület
77. Szebegyinszky György (5540 Szarvas, Üdülõ sétány 132.)
78. Szentegyháza Város Önkormányzata (Románia)
79. Szilágysomlyó Város Önkormányzata (Románia)
80. Szirony Mária (5540 Szarvas, Batû u. 7.)
81. Tyerjánszki Mihály (5540 Szarvas, dr. Melich J. u. 74.)
82. Varga Dávid (5540 Szarvas, Körös u. 48.)
83. id. Varga Pál (5540 Szarvas, Brigád u. 46.)
84. Varga Pál és családja (5540 Szarvas, Brigád u. 64.)
85. Váradi László és neje (5540 Szarvas, Anna-liget 8.)
86. ifj. Végsõ István (6400 Kiskunhalas, Kossuth u. 17.)
87. WORK METALL Kft. (5540 Szarvas, III. kk. 223.)
*
88. Albert Tibor (5540 Szarvas, Móricz Zs. u. 8.)
89. Bárány Antal (5540 Szarvas, Vajda P. u. 34.)
90. Bártfai Lajos (5561 Békésszentandrás, Csokonai u. 18.)
91. Dernovics László és családja (540 Szarvas, V. kk. 1/2.)
92. Duda Benedek és neje (5540 Szarvas, Zalka M. u. 24/4.)
93. Durda Zsolt (5540 Szarvas, Malom u. 35.)
94. Fest Attila és neje (5540 Szarvas, Alkotmány u. 14.)
95. Galla Gábor és családja (5540 Szarvas, Munkás u. 5.)
96. Gyarmati Józsefné (5540 Szarvas, Budai N. A. u. 12.)
97. HILESZ Farm Bt. (5540 Szarvas, T. III. kk. 177.)
98. Dr. Janovszky János és neje (5540 Szarvas, Szilvafa u. 10.)
99. Dr. Kis Ágnes és családja (5540 Szarvas, Somogyi b. u. 29.)
100. Dr. Kiss Jánosné Ponyiczky Ágnes (Budapest, Répássy J. u. 3.)
101. Kiszely Mihály (5540 Szarvas, Gyóni G. u. 12/1.)
102. Koczka Judit és Mária (5540 Szarvas, Zrínyi u. 12.)
103. Magyar Államvasutak
104. Makai Árpád (5540 Szarvas, Újtelep u. 10.)
105. Mozgáskorlátozottak Egyesülete, Szarvas
106. Ótemplomi Egyházközösség Gondozási Központja, Szarvas
107. PLASTOBALL Bt., Szarvas
108. Szarvasi Agrár Rt., Szarvas
109. Szarvasi Hagyomány?rz? Közalapítvány (5540 Szarvas, Rákóczi u. 1.)
110. Tessedik Sámuel F?iskola, Szarvas
111. Tóth János (5540 Szarvas, Jókai u. 13/4.)
112. Vidács Jen? (5540 Szarvas, Malom u. 15/1.)
113. Zvara Jen? és neje (5540 Szarvas, Klucsjár u. 30.)
*
114. id. Babák Mihály (Szarvas, Klucsjár u. 24.)
115. Bergmann Bernd (Szarvas, Alkotmány u. 50.)
116. Békés Megyei Vízm?vek Vállalat, Békéscsaba, ismételt támogató
117. Dávid Ferencné (Szarvas, Vágóhíd u. 1/1. B)
118. Demeter István (Szarvas, Üdül?sétány 136.)
119. Klimaj Mihály (Szarvas, Somogyi u. 56/1., ismételt támogató)
120. Kudlák János és neje (Szarvas, Deák u. 53/1.)
121. Dr. Krajcsovics János és neje (Szarvas, Krúdy u. 20.)
122. Lestyan Goda Pál és Pálné (Szarvas, Sallai u. 10/1.)
123. Máté János (Csabacsüd, Munkácsy u. 20.)
124. Mez?gazdasági Kutató-Fejleszt? Kht., Szarvas
125. Misik Lajos (Szarvas, Zalka M. u. 2/2., ismételt támogató)
126. Molnár György és neje (Szarvas, Benka Gy. u. 25.)
127. Molnár Mihályné (Szarvas, Liszt F. u. 2.)
128. Moravcsik József és neje (Szarvas, Pet?fi u. 11.)
129. Reg?s István (Szarvas, Körös u. 6/5.)
130. Szarvasi Agrota Alcsired Kft.
131. Sznyida András (Szarvas, Körös u. 40.)
132. Takács Miklós (Budapest, Csanády u. 21.)
133. Tímár Anita (Szarvas, Bolza sétány 1.)
134. Dr. Tímár János és családja (Szarvas, Wesselényi u. 15/1.)
135. Tyerjanszki Mihály (Szarvas, Dr. Melich J. u. 74., ismételt támogató)
136. Viszkok Tünde (Szarvas, Dr. Melich J. u. 1. E.)
*
Eddig összesen 132 magánszemély, illetve szervezet nyújtott támogatást 2.515.000,- Ft összegben.
A közalapítvány ezúton is õszinte köszönetét fejezi ki az adományozóknak, bízva abban, hogy e névsor folytatódik.
Az adakozni szándékozók pénzbeni felajánlásaikat az OTP Rt. Szarvasi Fiókjánál vezetett 11733058-20023278. számú alapítványi számlára teljesíthetik átutalással, vagy a Polgármesteri Hivatal titkárságán biztosított befizetési csekken.
Dr. Gyalog Sándor
kuratóriumi elnök