| Watsonék felfedezése utat nyitott
az öröklési anyag megváltoztatására.
A génsebésznek /genetic engineering/ módja van egyes DNS részle- teket eltávolítani, különbözõ részek sorrendjét felcserélni, vagy idegen DNS egy darabját közbeiktatni, sõt mesterségesen elõállított gént /Khorana 1970-ben/ is beépíteni. A vágást DNS bontó enzimekkel végzik. A ragasztás - amely természetesen a valóságban kémiai kö- tés kialakítását jelenti - azon alapszik, hogy ehhez csak a töre- dékek végeinek megfelelõ szerkezete szükséges. Mindezeket a mani- pulációkat a baktériumokban lévõ plazmidok, vagy a bakteriofágok /baktériumokat megtámadó virus/ DNS-einél hajthatók végre. Egyet- len baktérium az emberi bélben élõ Eszherichia coli baktériumba vihetõ be. Ez a baktérium az egyedüli kísérleti alany. A kutatókban felmerült a kérdés, hogy az ilyen megváltoztatások nak mi lesz a hatása. Lehet, hogy a bevitt gén eredeti helyén /muslicában/ nem is mûködik, de a baktériumsejtben olyan hatást idéz elõ, amely kórokozóvá teszi a különben ártalmatlan mikrobát. 1974. nyarán a Stanford egyetem kitûnõ biokémikusa Paul Berg és 14 társa felhívást tett közzé: rámutattak az általuk végzett genetikai manipulációs kísérletek potenciális veszélyeire és azt javasolták, amíg egy nemzetközi tudományos konferencia meg nem határozza a további munka irányelveit függesszék fel a kutatást. 1975. februárjában a kaliforniai Asilomarban összeült egy nemzetközi konferencia. Igen heves vita után a jelenlévõk többsége elfogadta azokat az irányelveket, amelyek meghatározták az egyes elképzelhetõ kísérletek veszélyességi fokát és azokat a biztonsági követelményeket, amelyek betartásával elvégezhetõk. Ezeket az ajánlásokat tovább vitatták és egy újabb bizottság je- lentõsen megszigorította az eddig kidolgozott rendszabályokat: ezek elfogadása 1976. juliusában megtörtént. |
|
|