Szarvason született, hatgyermekes szegény iparoscsalád harmadik gyermekeként. Az elemi iskola négy és a gimnázium nyolc osztályát is itt végzi el. A budapesti Tudományegyetemen szerez földrajz-természetrajz szakos középiskolai tanári oklevelet.
  Tanári munkáját 1907 ôszén kezdi el a szarvasi Tanítóképzôben. Igényes, és humánus pedagógus. Az életre készíti fel a leendô tanítókat. Ismeretterjesztô elôadásokat szervez.
1919-ben a helyi direktórium vezetõ tagja, az oktatásügy irányítója, ezért 1922-ben az egyházi hatóság megfosztotta állásától, 1930-ban kinevezték az MNM-hez archeológusnak. Cikkei fõleg az Archaeologiai Értesítõben jelentek meg.   Pedagógiai alapeszméje: ,,A hivatásos pedagógus teljes munkát csakis akkor végez, ha nemcsak a nép gyermekeit, de magát a népet is a társadalom fejlôdését elôsegítô nevelésben és oktatásban részesíti''. Felveti a ,,munkásgimnázium'' megalapításának szükségességét is.
  Foglalkozott régészeti kutatással is, Szarvas környékén 1908-1930 között több mint száz ásatást végzett.