Fõszolgabíró. 1882-ben született Mehalán. Középiskoláit Temesváron, egyetemi tanulmányait Budapesten és Kolozsváron végezte. Azután Aradon vármegyei aljegyzõ lett, Borosjenõn szolgabíró és Kisjenõn, majd 1921-ben fõszolgabíró. Említésre méltó eredményei munkásságának: a járás székhelyének és községeinek elektrifikálása, az evangélikus népiskola felépítése, a község több kilométernyi járdahálózatának elkészítése, a hõsök szobrának felállítása, ártézi kutak furása, a csatornázás, az impozáns községháza és sok középület felépítése. A hírlapirodalom terén is érdemes tevékenységet fejtett ki. Fõszerkesztõ-tulajdonosa volt az Arad-megyei Közlönynek és munkatársa a tekintélyes Aradi Közlönynek. Temérdek munkája jelent meg a fõvárosi lapokban. A világháborút az orosz, olasz és román fronton küzdötte végig, egyízben meg is sebesült és mint százados szerelt le. Kitüntetései : Károly-csapatkereszt, Signum Laudis és német vaskereszt. Tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának, elnöke a Szarvasi Kaszinónak, a Levente Egyesületnek, a Céllövõ Egyesületnek, a Vadász Társaságnak, a Területvédõ Liga helyi alakulatának, alapító elnöke a Vármegyei és Városi Tûzoltó Egyesületnek, díszelnöke a Rokkant Egyesületnek, az Iparosifjak Önképzõkörének, Iparosasszonyok és Leányok Egyesületének, valamint fõgondnoka a r. kath. iskoláknak. Békebeli kitûntetései : Boszniai 1912-es emlékkereszt, emlékérem. Nagy sikerei voltak a vívósport terén is és úgy az országos vívóversenyen, mint az azt megelõzõ aradi versenyeken elsõ gyõztes lett.