Tessedik Sámuel 1742. április 20-án született Albertiben, Pest megyében, ahol édesapja lelkész volt. Tessedik édesapja, szintén Tessedik Sámuel, a Felvidéken, Púchon született 1710-ben. 1740. április 7-én halt meg Békéscsabán. Amikor Csabán eltemették Tessedik édesapját, még csak hétéves volt. Édesapja temetése után, melyen részt vett az egész Csaba és annak szlovák vidéke, Tessedik édesanyja, Lang Erzsébet, fiával és két lányával szülővárosába költözött. Pozsonyban a volt Schöndorf utcában laktak, s hogy megélhessenek, kosztosokat tartottak. Gimnáziumi tanulmányainak befejeztével Tessedik hét éven át házitanító volt Pozsonyban. E hivatását gyakorolva segített édesanyjának eltartani a családot.
Tessedik húszéves koráig nem sajátította el a magyar nyelvet. Az akkori Pozsonyban nem volt erre lehetősége, mivel a város lakossága német-szlovák volt. Hogy elsajátítsa a magyar nyelvet, Tessedik mintegy kétéves stúdiumra a debreceni kollégiumból gyakorta gyalog ment Pozsonyba Tokajon, Kassán, Eperjesen, Lőcsén, Kézsmárkon, Besztercebányán, Körmöcön és Selmecbányán keresztül. Tessedik erős egészségéből fakadt szenvedélye a gyalogos utazás iránt, mellyel gazdagította tudását, ismereteit és tapasztalatait. 1763-ban ment Németországba teológiai tanulmányokra. Egyeteme színteréül Erlagent választotta. Tessedik a teológián kívül szorgalmasan látogatta a filozófiai, természettudományi előadásokat is, sőt az orvostudománnyal is foglalkozott. Erlageni tanulmányai végeztével meglátogatott Németországban más egyetemi helyeket is. Előbb Jénát látogatta meg, természetesen ismét gyalog, aztán Lipcsét és Hallét. Gyalog bejárta Dessaut, Potsdamot, Spandaut, Charlottenburgot és Berlint. Mindenütt felkereste a nevezetes emlékhelyeket.
Nemcsak a tudomány, az egyetem, a szociális intézmények érdekelték, hanem a technika vívmányai is. Így pl. Jénában megcsodálta a vízgazdálkodási munkákat, gátakat, gépeket, a lecsapoló munkákat és a talajöntözést. Berlinben megismerte a hajózási közlekedés előnyeit a csatornákon. Mindazt, amit Németországban látott összemérte a magyarországi elmaradott viszonyokkal, s már terveket szőtt, mi mindenre fog irányt mutatni lelkészi hivatása mellett.
Amikor Tessedik németországi tanulmányait befejezte, visszatért hazájába, első munkahelye Surány volt (Nógrád megye) a nagybirtokos Sréter Györgynél. Ez alkalmat nyújtott neki, hogy megismerkedjen az úri nagybirtokok viszonyaival. Surányban csak félévig maradt. 1767-ben segédlelkésznek hívták meg Szarvasra. Egy év múlva már lelkész lett. Szarvason haláláig működött több mint fél évszázadig.
Tessedik Szarvasra érkezése után csak fokozatosan fejlesztette ki reformátori munkásságát. Kezdetben, a szokásos lelkészi tevékenységen kívül felügyeletet gyakorolt saját gazdaságában folyó oktatáson és munkálatokon. Főleg tanácsai és saját példája hatottak. Fokozatosan egyre jobban irányt vett a mezőgazdaságra és az újítások megvalósítására gyakorlatában. Amikor meggyőződött arról, hogy az idősebb generáció nehezen irányítható az újra, főleg az ifjak nevelését irányozta elő, mely fogékonyabbnak bizonyult mindenre. Gondot viselt a szarvasi tanítók jobb pedagógiai felkészítésére, beszerezte számukra az új pedagógiai műveket. Tanítói egyletet is alapított, ami azonban rövid ideig működött.
A fiatalság körében folytatott sikeres nevelési tevékenység hozta meg számára a dékáni címet és a felügyelői funkciót a Békés megyei evangélikus iskolák felett. Még az a megtisztelés is érte, hogy dolgozza ki az evangélikusok hivatalos álláspontját a Mária Terézia által bevezetett iskolareformmal kapcsolatban, az un. Ratio Educationis-szal.
Tessedik tagja lett a pozsonyi Királyi Iskola Bizottságnak. Szarvason Saját eszméi szerint alapította meg a gazdasági-üzemi intézetét 1779-ben, az első gyakorlati-mezőgazdasági iskolát nemcsak Magyarországon de általánosan az egész világon.
Tessedik azon kívül, hogy 17.000 aranyat szánt az iskolára, négy évig ingyen oktatott. Ingyenesen segített neki felesége és gyermekei is. Felesége pl. segített a kerti faoltásokban. Tanította a leányokat varrni és szabni, de tanított éneket is. Bizonyos idő elteltével az iskola nemcsak gyakorlati mezőgazdákat és gazdasszonyokat nevelt, hanem tanítókat a faluk számára. A tanulók az iskolában az elméleti tárgyakon kívül mezőgazdasági gyakorlatot is végeztek az iskola kertjében, az iskolai birtokon és az iskolai műhelyekben.
Tessedik mezőgazdasági iskolája gyakorlati kicsúcsosodása volt nevelői, felvilágosítási és emberbaráti törekvéseinek, ezenkívül főleg a gyakorlati gazdálkodásnak és mutató tevékenységének is.
1789-ben Tessedik megkapta az írásbeli elismerést a Jénai Mineralógiai Tudományos Egyesülettől, a szikes talaj termővételéért.
E munkákban Tessedik valóban úttörő volt Magyarországon.
A jénai elismerés további kutatásokra és a szikes földdel való további kísérletezésekre buzdította Tessediket. Fájdalmasan érintette lelkésztársának, Bocko Dánielnek azon törekvése, hogy agitációt fejtett ki a mezőgazdasági iskola ellen, s hogy megvádolta, amiért örökösen a földet túrja, ami nem méltó a lelkészi tisztjének, s emellett elhanyagolja papi teendőit.
Tessedik volt az első Magyarországon, aki felismerte a parasztság problémáinak jelentőségét.
Tessedik nemcsak egyszerű úttörője volt a mezőgazdasági haladásnak, hanem propagátora a mezőgazdasági művelődésnek, szociális- gazdasági reformátor volt, aki a jobbágyságot nem csupán a gazdálkodás modernebb módszereire akarta nevelni, de a jobb társadalmi formák, kulturáltabb életszínvonalra kívánta emelni.
Tessediket mint kiváló, haladó munkálkodót kell értékelnünk, áldozatkész, népét aktívan szerető papot. Igazat hirdet síremlékének felirata a szarvasi temetőben: "nem annyira magának és szeretteinek élt, mint inkább tartósan és teljesen népének". Frantisek Lednár Gazdasági Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kutató Intézet, Bratislava:
"Népművelési szisztémájának alapja az elmélet és gyakorlat egyesítése. Tessedik azt akarta, hogy legyenek az iskolákban könyvtárak, segédeszközök, földterülete és műhelyek. Mint a Királyi Oktatási Bizottság tagja kidolgozta a javaslatot az iskolák megreformálására:"Tizenkét paragrafus a magyarországi iskolákról". Szerzője és egyúttal kiadója "Der Landmann in Ungarn" - A parasztember Magyarországon - 1780, és "Olvasókönyvecske" 1780, s más területekről való munkájának. Részt vett a mezőgazdasági iskola, a Georgikon megalapításában Keszthelyen, a mezőgazdasági iskola megszervezésében Nagy-Szent-Miklósi, 1803-ban kidolgozta a gyakorlati iskola rendszerének javaslatát - tervét - Petro-Pavlovszkban (Oroszország), részt vett egy pályázaton, amelyet Pétervárra küldtek, a munkára nevelés sok kérdését megoldotta."
(Részlet a Szlovák Enciklopédiából)

Fordította: dr. Valent Júlia
Közzétette: Dr. Szilvássy László