Evangélikus lelkész, író, haladó pedagógus, az alföldi mezõgazdaság gyakorlati fejlesztõje. Pozsonyban, Sárospatakon és Debrecenben, majd német egyetemeken (Erlangen, Jena, Lipcse, Halle, Berlin) tanult, ahol megismerte a filantropisták pedagógiai irányát. Hazatérve Surányban, majd 1767-tõl haláláig Szarvason lelkész. A filantropisták eszméinek hatása alatt elsõsorban a parasztság helyzetének javítására törekedett.

1780-ban parasztifjak képzésére alapított Gyakorlati-gazdasági szorgalmatossági iskolájában gyakorlati munkával kapcsolta össze a belterjes termelési módszerek elsajátítását. Új rendszerû iskolájában könyvtárt, tanmûhelyt és tangazdaságot szervezett, amelyben tanítók és gazdatisztek oktatását is vállalta. 1791-ben országos tanügyi reformtervet terjesztett az országgyûlés mûvelõdésügyi bizottsága elé, amelynek azonban – a többi reformjavaslattal együtt – érdemleges tárgyalására nem került sor. A szarvasi reakció – paptársa és a községi vezetõk – iskolája mûködését is megakadályozták. Anyagi nehézségek miatt az országos hírûvé vált intézményt 1806-ban végleg be kellett zárnia.

Pedagógiai munkája mellett széles körû tevékenysége kiterjedt az Alföld – elsõsorban Szarvas – életének minden területére. – Úttörõ tevékenységet fejtett ki a korszerû vetésforgó, a szántóföldi takarmánynövények termesztése és az istállózó állattenyésztés elterjesztésében. Kísérleteket folytatott a szikes területek javításával kapcsolatban, elsõként alkalmazta a meszes-márgás talajterítést (digózást). Meghonosította Magyarországon a lucernát, kezdeményezõ volt a gyümölcstermesztés, a méhészet, a selyemhernyótenyésztés terén, szakemberekkel taníttatta a selyemfonást, a gyapjúfonást és szövést. Tevékenysége kiterjedt az egészségügyi teendõkre, pl. tiszta ivóvíz biztosítása érdekében kutak fúrása; továbbá a parasztok táplálkozására, lakásviszonyaira, községrendezésre stb., de az árva- és szegényügy rendezésére is. A keszthelyi Georgikon, amelynek megszervezésében részt vett és amelynek 1817-tõl elnöke volt, meghívását is visszautasította és egész életét Szarvas, ill. az Alföld fejlesztésének szentelte.

Emlékezetére a Magyar Agrártudományi Egyesület 1961-ben évenként kiosztásra kerülõ Tessedik Sámuel-emlékérmet alapított.