A Körösök

A Körösök a mai Románia területén erednek. A Fekete- és a Fehér-Körös Gyula közelében egyesül Kettős-Körössé, ebbe ömlik Körösladánytól dél-nyugatra a Sebes-Körös. Innen fut tova Hármas-Körös néven az Alföld második legnagyobb folyója, hogy Csongrádnál a Tiszába torkolljon. Évszázadokon át szabadon kanyargott a síkságon, bizonytalanná téve az itt élő emberek életét.

A folyószabályozás munkái a 19. század végére befejeződtek. 248 helyen vágták le a folyó kanyarulatait, gátakat építettek, 30 millió m3 földet mozgattak meg. A Körösök hossza 1035 km-ről 455 km-re csökkent. A folyószabályozással párhuzamosan 6.000 km belvízcsatorna és 65 átemelő szivattyútelep épült. Jelentős termőterületek szabadultak fel, megváltozott a környék növény- és állatvilága, természetvédelmi területek alakultak ki; biztonságosabbá vált az emberek élete.

A Holt-Körös

A 19. század elején még a Hármas-Körös vize kanyargott a mederben. 1836-ban vágták át a Bikazugi ágat, 1888-ban a 3,5 km-es csergettyűi átmetszéssel jött létre a teljes, 29,2 km-es holtágrendszer. Vízfelülete közel 200 hektár, ezzel Magyarország ötödik legnagyobb állóvize. Felbecsülhetetlen természeti érték, a szépség kimeríthetetlen forrása.

Az 1942-ben megépült békésszentandrási duzzasztómű lehetővé tette a holtág vízcseréjét. Ezzel egyedülálló a Körös holtágai közül, hiszen vize egyesíti az állóvizek és folyóvizek előnyeit: mint állóvíz hamar fölmelegszik, és strandolásra alkalmas; ha algásodik vagy elszennyeződik, a víz felfrissíthető.

A holtág többféle célra hasznosítható: befogadja a belvizeket, biztosítja az öntözőrendszerek vízellátását, lehetőséget ad a vízisportok kedvelőinek, és turisztikai célokat is szolgál.