Szarvas nagyközség Magyarország közepén , az északi szélesség 46° 52' s a keleti hosszúság 38° 13' alatt, a Hármas-Körös balpartján, Békés vármegye északnyugati részén fekszik, 85 méter magasságban a tenger szine fölött. Területe a hozzátartozó összes földekkel együtt 45127 kat. hold. Legközelebbi szomszédjai : nyugaton Szentandrás, északon Mezõtúr, északkeleten Endrõd, délkeleten Kondoros és Csabacsüd, délen Nagyszénás. Szarvas nevét rég, kivált külföldi írók különféleképp hírdették Sarovas, Sarosvoza, Scharvosch, Servassiums ez az oka, hogy régebben még vita tárgya lehetett : honnan, mitõl kapta a község nevét. Ma kétségeken felül áll, hogy az egykor bõven itt tanyázó szarvasoktól, melyeknek kedvenc tartózkodási helye lehetett a XVII. század végéig fennállott szarvasi halom. A szarvasi halomról elõször Béla király névtelen jegyzöjének , a könyvében találunk említést. Azt olvassuk benne, hogy amikor Árpád Ménmarót ellen Usub és Velek vezérlete alatt sereget küldött , a székelyek hozzájuk csatlakoztak s a „Kris vizét a szarvasi halomnál (Moss Cervinus) átúsztaták". Eszerint a XI1. században, amikor a névtelen jegyzõ a munkáját írta, már szarvasi-nak nevezték az itt állott halmot. Azt, hogy a mai Szarvas község helyén valaha csakugyan halom állott, a névtelen jegyzõ munkáján kivül sok egyéb adat is bizonyítja. Történeti emlékeink, okleveleink például még a XV. században is hol Szarvasnak, hol Szarvashalom-nal irják a Körös mellett akkor már meglévõ helységet. Markovitz Mátyás szarvasi lelkész pedig azt írja,hogy az õ korában (XVIII.század elsõ fele) még éltek olyan emberek, akik a nevezett halom széthányásában dolgoztak, mint a török napszámosai. Még hihetetlenebbnek fog látszani bizonyára sok szarvasi elõtt, hogy e vidéken valaha szarvasok tanyáztak volna s a halom, majd a község tõlük nyerné elnevezését. Pedig így áll a dolog. Pesty Frigyes azt írja A helynevek és a történelem c. értekezésében, hogy a lakóhelyek elnevezésének leggyakoribb és legtermészetesebb forrását maga az illetõ telep természeti viszonyai adják meg s felsorol többek közt olyan helységeket, melyek valamely állattól kapták a nevüket; a felsoroltak közt van Szarvas is. Szarvasok jelenlétérõl beszélnek a községünk határában talált nagyszámú kövült szarvasaggancsok, melyek tehát azt bizonyítják, hogy az õskorban itt szarvasok tenyésztek. Vannak azonban bizonyítékaink azonban újabb idõk szarvasainak jelenlétérõl is. Így II. Rákóczi Ferenc azt írja emlékirataiban a Tisza-Körös közérõl:
,,A lapályokat rendkívûl dús fû és nád födi, mert az esõ és hólé e helyeken megállván, mocsarakat képez, amelyek nyáron át kiszáradnak és a gímeknek és vaddisznóknak szolgálnak tanyául."

Bél Mátyás is írja egy munkájában, hogy Békés vármegyében temérdek szarvas van, néha hatvannál is több legel egy csoportban. Végül Markovitz Mátyás többször említi, hogy neki öregebb emberek sokat beszéltek arról, miszerint e tájon sok volt a szarvas, sõt, hogy Szalay János csabai lelkész (1725-1728) szelídített szarvasokat fogott hámba és azokon járt Szarvasra. Föltehetõ az is, hogy vagy valamely szarvas-vadászati epizód, vagy csak a nagyobb tömegben az e halmon gyakran látott szarvas csapatok emléke késztethette rá egykor az illetõket arra, hogy a szarvasban bõvelkedõ vidéknek épen ezt a halmát nevezzék el így. A 200 évvel ezelõtt újjáalapított Szarvasnak pedig már elsõ címerébe, pecsétjébe teljes joggal került a futó szarvasnak képe.