A molekuláris biológia

2.rész
 

2. Másrészt elemezni, megismerni és megérteni azt a végtelenül
bonyolult jelenséget, amely minden élet alapfeltétele: ez az
anyagcsere.
Az elsõ feladat megoldása a statikus biokémia, lényegében
a XIX.-XX. századi szerves kémia diadalutja. Mûvelõi elsõsorban
vegyészek. Ez a fejlõdés az élõ szervezetre jellemzõ egyszerûbb
szerves anyagok megismerésével és mesterséges elõállításával
indult és fokozatosan haladt egyre bonyolultabb molekulák megis-
merése, szerkezetük meghatározása, majd szintézise felé /mester-
séges elõállítás/. Kialakult a szteroidok, karotinoidok, klorofill,
vitaminok, alkaloidok kémiája és ez a folyamat még ma sem zárult
le. Az élõvilág kémiai megismerésének mérföldköve az a felismerés
volt, hogy a protoplazma /az egyedüli élõ anyag/ legfontosabb anya-
gai óriás molekulák /fehérjék, nukleinsavak, összetett szénhidrá-
tok/ néhány egyszerûbb alapegység változatos egymáshoz kapcsolódá-
sával épülnek fel. Felderítették a legfontosabb óriás molekulákat
alkotó alapegységek /aminosavak, nukleotidok, egyszerû cukrok/ szer-
kezetét, kapcsolódásuk módját. A biokémiai kutatásban kezdettõl
fogva központi szerepet játszottak a fehérjék. Fehérjék nélkül
nincs élet /Engels/. Végtelenül sok fehérje van. Egy élõ sejtben
több ezer különbözõ fehérje. Különbözõ fajok hasonló mûködésû
fehérjéi között is különbségek vannak /az emberi és a ló hemoglo-
binja/. A fehérjék egymástól elválaszthatók, jellemezhetõk, tisz-
tán elõállíthatók, kristályosíthatók. Felépítésük: egyszerûbb mo-
lekulákból /aminosavakból/ áll /összesen 20/. Ezek különbözõ meny-
nyiségben és arányban fordulhatnak elõ, de kapcsolódásuk módja
azonos. Szerkezetük ismeretéhez azonban nem elég az elõbb mon-
dottak ismerete: az aminosavak sorrendjének az ismerete és a fe-
hérjelánc térbeli szerkezete is fontos.
A statikus szerkezetkutató biokémia a negyvenes évekig a ré-
gi módszereivel nem tudott megbirkózni. A biokémiának ugyanis nem-
csak arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy milyen kémiai mecha-
nizmussal történik az aminosavak összekapcsolása az élõ szervezet-
ben, hanem arra is, hogy mi határozza meg a kapcsolódási sorren-

kutató intézetei általában elfogadták az 1976-os rendszabályokat.
Watson és Crick letette a tudományos világ asztalára a DNS
képletét, ezzel elképesztõ új távlatok nyíltak az élõ anyag megérté-
se, sõt befolyásolása elõtt. Ezek a perspektívák mágnesként vonzot-
ták a genetikai kutatások területére más tudományok képviselõit - fi-
zikusokat, kémikusokat, matematikusokat - akiknek erõfeszítései ered-
ményeként napjainkban tanui lehettünk egy egészen új iparág megszüle-
tésének, amelyre a szupermodern géntechnológiák alkalmazása a jellem-
zõ. Várható, hogy egy-két évtizeden belül tökéletesen megváltozik a
földmûvelés, gyógyíthatóvá válnak eddig gyógyíthatatlan betegségek.
Johan Gregor Mendel olyan világ kapuit tárta fel elõttünk, amelynek
valósága egyszer felülmulja még a legfantáziadúsabb sci-fi írók elkép-
zeléseit is.

Magyarországon a MTA Szegedi Biológiai Központ Biofizikai Inté-
zetében Dr. Kovács Kornél és két társa nemzetközi szabadalmat jelen-
tettek be a hidrogén biológiai elõállítására. Hidrogenáz enzim hatá-
sára a sejtekben a vízmolekulák hasításával keletkezik hidrogén /mezõ-
gazdaság- hulladékokat használ fel/. Thiocapsa roseopersicina.

ELTE Budapesti Genetikai Tanszék. Dr. Gyurkó István kandidátus:
nitrogén-gyûjtõ mesterséges sejtet állítottak elõ: nitrogén-kötõ bak-
térium /Azotobacter/ és fotoszintetizáló növényi sejt /Chlamidomonas
zöldalga, Gloecapsa kékalga/ tartós "házasításával".
Fontos aminosavak elõállítását oldották meg: metionin; triptofán;
lizin, továbbá enzimeket: DNS-ligáz; urokináz; emberi növekedési hormont,
emberi inzulint.
Száj- és körömfájás vírusával szemben sikeresen veszik fel a harcot. stb.

 
vissza