Hogyan határozható meg a szerkezet?
Az adott szerkezet miért és hogyan tesz lehetõvé egy specifikus
funkciót?
Mi határozza meg az adott szerkezet kialakulását a bioszintézis
során és hogyan?

A biokémia másik - dinamikus, vagy funkcionális - iránya az
anyagcserét tanulmányozta. Elsõ nagy megállapítása volt: a legfon-
tosabb anyagcsere folyamatok az élõ sejten kívül is lejátszódhatnak.
A klasszikus biokémia legszebb fejezetei azok, amelyek felderítették
a legfontosabb tápanyagok lebontási módját, a sejt energiatermelõ
folyamatait, a sejt saját anyagainak felépítését, a rendkívül bonyo-
lult soklépcsõs reakcióláncokat stb. Kiderült, hogy ezek a folyama-
tok kivétel nélkül katalizált reakciók, amelyek nem különböznek az
élettelen természet katalizált reakcióitól. A biokatalizist mindig
specifikus /rendkivül jellemzõ/ csak élõ sejtekben megtalálható,
csak az illetõ feladat elvégzésére "profilírozott" katalizátorok, az
enzimek végzik.

Örökléstan   /genetika/

Ezt a kifejezést W. Bateson /1861- 1926/ angol biológus alkotta.
Az ókortól a XIX. század második feléig az embereknek csak a legködö-
sebb fogalmaik voltak arról. hogy a tulajdonságok hogyan származnak
át nemzedékrõl-nemzedékre.
A biológusok számos feltevéssel /hipotézissel/ álltak elõ, de bizo-
nyítani semmit sem tudtak. Az öröklõdés jelenségének megértésében a
legutóbbi fél évszázad hozott forradalmi elõrehaladást. Az öröklõdés
részecske elmélete volt az, ami ösztönözte azt a rohamos fejlõdést,
ami olyan lendületet adott a kutatásnak, hogy alig 60 esztendõ ered-
ményeként ma az örökléstan az a tudomány, mely termékenyítõleg hat
a biológia egészére. Az elemi részecskék szerepére a XIX. században
a gondolkodók és a tudósok közül már sokan rámutattak. Gregor Mendel

 ---